Ha meghalljuk a farsang szót, sokunknak a fánk édes illata vagy akár egy sulifarsangon viselt jelmezünk juthat eszünkben. Van, akinek a karnevál, vagy éppen a busójárás ugrik be először. De hogyan is kapcsolódnak ezek az események egymáshoz, mikor és mióta is ünnepeljük ezeket a színes napokat?
A farsang időszaka január 6-tól, vízkereszttől egészen a nagyböjt kezdetéig, a húshagyó keddig tart. Érdekesség, hogy a keresztény liturgikus naptárban ezen napokhoz nem kötődik jelentős vallási ünnep, mégis a néphagyományoknak megfelelően mulatságok és lakomák jellemzik ezen periódust. Az utolsó nap minden évben másik dátumra esik, azt pedig a húsvéti nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerda határozza meg.
Magyarországon a farsang tetőfoka a farsang farka. Idősebb korosztálytól biztosan hallottuk már, hogy „felkötjük a farsang farkát.” Más, legfőképpen latin nyelvterületeken a karnevál szóval illetik ezt az eseményt, ami a carne vale kifejezésből ered, ami annyit jelent: búcsú a hústól. A legtöbb országban farsangvasárnaptól egészen húshagyó keddig tart a mulatság.
De akkor mi magyarok miért farsangnak és miért nem karneválnak nevezzük az ünnepünket? A farsang elnevezés a bajor vaschang szóból származik, ami az egész ünnepi időszakot felölelő fasnacht/fastnacht mellett volt használatos. Magyarországon a 15. században a „fassang” jövevényszó jelent meg, ami idővel átalakult a megszokott farsang szóvá.
Maga a mulatság azonban a több, mint 5000 évvel ezelőtti ókorig nyúlik vissza, amikor is Dionüszosz, a bor és mámor istenének egyik ünnepét a december-januári időszakban tartottak. Ilyenkor álarcos felvonulások és táncos mulatságok jellemezték az ünnepséget.
A középkorban 1094-ből található az első írásos emlék a velencei karneválról és egyéb ahhoz hasonló mulatságokról Európa-szerte. Magyarországra is eljutott a karnevál szeretete, amikor Mátyás király idején a velencei festők céhén belül lévő maszkkészítő mesterek a velencei karneválra készített álarcokból és ruhákból hoztak be a magyar bálakba.
Magyarországon, a néphagyományok szerint a farsang a párválasztás időszakát jelentette. Jellemzőek voltak a táncos és a párkereső mulatságok. Emellett a télűzés és a tavaszköszöntést is ebben az időtájban ünnepelték. Néhol ilyenkor kiszebábot égetnek, ami a tél elűzését jelképezi télűző rigmusok közepette.
Felvetődik a kérdés, hogy hogyan kapcsolódik a busójárás a farsanghoz? A Mohácson rendezett ünnepség is egy télűző szertartás, ahol a hangos felvonuláson az emberek fűzfából faragott maszkot, bundát, csizmát és bő nadrágot viselnek, ez teszi őket „busókká”, a télűző szörnyekké, akik ijesztő külsőjükkel a tél távozását és a tavasz beköszöntét ösztönzik.
Érdekesség, hogy Európában rengeteg kultúrában megtalálható egy busójáráshoz hasonló ünnepség, illetve a busókhoz hasonló szörnyek. Én új-zélandi utam előtt Ptuj városában, Szlovéniában vettem részt a Fasenkon, ahol hasonlóan ruhába öltözött „lények”, úgy nevezett kurentek űzték a telet az utcán egy felvonulás keretében. Az ottani ünnepség keveredett a karnevállal is, mivel a felvonulás végén a helyi lakosok különféle jelmezekbe öltöztek és táncoltak végig a város utcáin.
Gusztos Enid
KCSP ösztöndíjas
Források: