Óriási élmény volt együtt, önfeledten Kaláka-dalokat énekelni a Gryllus fivérekkel és táncot ropni a melbourne-i magyar fiatalokkal november 23-án, vasárnap Aucklandben - a St. Heliersben található rendezvényterem megtelt élettel, zenével, vidámsággal, és nem utolsósorban, sok-sok finomsággal! Ez a különleges esemény nemcsak a közösség erejét és összetartását mutatta meg, hanem azt is, hogy még a világnak ebben a távoli szegletében sem szenvedünk hiányt a magyar kultúra és fo

- UTAZÁSRÓL, TERMÉSZETRŐL ÉS OKTATÁSRÓL - Szőcs Boróka és Vizeli Gergő egy magyar utazó pár, akik számára az utazás mindig is életforma volt. Számos helyen megfordultak már, ám a megszokott életmódjukat hátrahagyva, egy éve világkörüli útra indultak. Úticéljuk Ausztrália, Óceánia és Délkelet-Ázsia régiója. Fél évet töltöttek Ausztráliában, ahol bejárták a kontinens felét, autóban éltek, esőerdők sűrűjébe merészkedtek, kietlen tájakat szeltek át, megismerve az érintetlen, vad

November 8-án, szombat délután ismét bográcsos ételek illata lengte be a ponsonbyi Richmond Road School udvarát – az Aucklandi Magyar Klub hagyományos Bográcsfesztiválja ezúttal is bizonyította, hogy a magyar gasztronómia élő örökség maradhat Új-Zéland legnagyobb városában is. Öt bogrács között forgolódtak a lelkes szakácsok már kora délután, mindegyik üst más-más finomságot rejtett: marhagulyás, pörkölt, gombás csirkepaprikás, paprikás krumpli és csülkös lencse illata csábít

Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy másodszor is részt vehettem a wellingtoni magyar közösség eseményének szervezésében. Igazán hálás vagyok Szentirmay Klárinak, a Magyar Millennium Park Trust elnökének, hogy ismét bizalmat szavazott nekem. Ezúttal az 1956-os forradalom és szabadságharc 69. évfordulójára emlékeztünk. Az előkészületek során kvízt, akrobatikus rock and roll táncbemutatót és táncházat szerveztünk. Az utazás nem csak a repülés miatt volt izgalmas, hanem azért is

Mindig is érdekelt a tetoválás művészete. Az elsőt 17 évesen csináltattam, a zenekarom logója a jobb vállamon, akikkel az ötödik legjobb zenekarként végeztünk a 2021-es jubileumi X-Faktor tehetségkutató műsorban. A másodikat 25 évesen csináltattam, ez pedig egy Shakespeare-idézet a szívem felett: "All the world's a stage. And all the men and women merely players. " Lefordítva: "Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. " Amikor harmadéves voltam az egyeteme

Emlékszem az illatokra, amikor megérkeztem februárban. Nyár vége felé jártunk. Tombolt az élni akarás; sütött a nap, a szél pedig, mint valami óriás légfrissítő, befújta az óceán illatát a felhőkarcolók közé. Ezt később elmosta a tél, és most, hogy újra virágzik a táj, nosztalgiázom. Minden vég valaminek a kezdete, és minden kezdet valaminek a vége. Hiányozni fog a tanítás. A gyerekek, a velük való üveggolyózás, a helyzetgyakorlatok, Istvánnal a felkészülés, a Pál utcai fiúk

Azt se tudom, hol kezdjem ezt a búcsút, hiszen annyi minden történt ezalatt a kilenc hónap alatt, hogy nehéz egyáltalán összefoglalni. Az egész kaland a Magyar Fesztivállal indult februárban, ahol úgymond rögtön bekerültem a körforgásba, az itteni magyar közösségi élet pezsgésébe. Onnantól kezdve egyik program követte a másikat és kialakultak a mindennapi ritusok. Kirándulást, csajos estet, mozi estét, gyereknapot, kocsmakvízt és bejárós tábort szerveztem, és minden egyes alk

A Pannónia Női Borrend három tagja október végén érkezett Új-Zélandra, hogy különleges küldetésük keretében bemutassák a magyar borászat kiemelkedő termékeit. A hölgyek Budapestről indulva először Szingapúrban, majd Aucklandben tartották meg előadásukat, amely egyben borkóstolóként is funkcionált. Útjuk később Wellingtonon és a Déli-szigeten keresztül Ausztráliába vezet, ahol tovább népszerűsítik hazánk borkincseit. A tavalyi évben fennállásának 20. évfordulóját ünneplő Pannó

1941. december 20. - 2025. október 18. Van valami megragadhatatlan abban, ahogyan egy ember élete kibontakozik az évtizedek során – ahogyan a fiúból testvér, férj, majd apa, végül nagypapa és dédapa lesz. Péter élete pontosan ilyen volt: rétegekben építkezett, minden szakaszában újabb dimenziót nyerve, miközben lényege változatlan maradt. Emigráns volt és felfedező, aki nemcsak földrajzi értelemben tette meg a lehetetlent, hanem egzisztenciálisan is: otthont teremtett Magyaro

Október 15-én tartotta meg XIV. ülését a Magyar Diaszpóra Tanács, ahol Lipóth Petra, Magyarország aucklandi tiszteletbeli konzulja képviselte az új-zélandi magyar közösséget. A ülés minden alkalommal egy zárónyilatkozat elfogadásával zárul, amely a világ országaiban élő magyar közösségek számára ad irányt és ösztönzést. A zárónyilatkozat az alábbi célok és értékek elfogadását tartalmazza: A tanács tagjai egyetértenek abban, hogy a magyar nemzet jövőjének alapja a béke megőrzé

Szeptember 21-én este ismét összegyűlt az aucklandi magyar közösség, hogy részt vegyen az immár harmadik éve megrendezett, hagyománnyá vált kocsmakvízen. A helyszín idén is a jól bevált Lumsden Freehouse volt, ahol négy csapat mérte össze tudását: a Quiz climbers, az Eszelősök, a Domaszékiek és a Hát nem gyalog csapata. A kérdések többsége a '80-as és '90-es évek magyar és nemzetközi eseményeire, zenéire, filmjeire és kultúrájára épült. A versenyben végül a Domaszékiek csapat

Nemrég lehetőségem nyílt valami igazán különlegeset megosztani az új-zélandi gyerekekkel. Magyar néptáncot tanítottam egy aucklandi iskolában népzenére. Nagy élmény volt, és egyben megható is, hogy ilyen messze Magyarországtól is sikerült egy kis szeletet átadni a kultúránkból. Hogyan kerültem ide? A történet még márciusban kezdődött, amikor a klubnapra készítettem egy táncházat. Bár sokakkal akkor találkoztam először, mindenki örömmel beállt a táncba, köztük Judit is, akivel

Márai Sándor születésének 125. évfordulójáról emlékeztünk meg augusztus 24-én Aucklandben, az Európa Házban. A Déryné Társulat egészen Magyarországról repült ide, hogy az itt élő magyaroknak kulturális és színházi élményt hozzon. Havasi Péter, a Déryné Társulat tagja Márai Sándor: Kassai őrjárat című művéből adott elő egy közel egyórás monodrámát. Az előadásra sok aucklandi magyar érkezett, hiszen ilyen jellgeű kulturális élményre ritkán kerül sor ekkora távolságban Magyaro

A történet 2024 novemberében kezdődött, amikor megtudtam, hogy megkaptam a Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjat. Lipóth Petra mentorom összekötött a brisbane-i magyar közösséggel. A méltán híres brisbane-i amatőr színjátszó társulat új darabot keresett legújabb premierjükhöz, és ehhez kértek fel, hogy segítsek a megfelelő színdarab kiválasztásában. November óta folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, időről időre beszélgettünk, sőt, 2025 februárjában személyesen is találkozhattam a

Családias légkörben ünnepelte augusztus 20-át a magyar közösség Aucklandben. Az államalapítás és az új kenyér ünnepének alkalmából többféle érdekesség várta mindazokat, akik ellátogattak az ünnepi rendezvényre, hiszen kulturális programok, kézműves sarok és gasztronómiai különlegességek is gazdagították a közösségi élményt. A klubnap résztvevői egy különleges, díszes strucctojásba foglalva csodálhatták meg a Szent Korona kicsinyített mását, amely mellett foglalt helyet a Csén

A cikkben név nélkül hivatkozom rájuk, tekintettel a helyzetükre. Két idős magyart látogattam meg, akik még ’56-ban vándoroltak ki Aucklandbe. A kivándorláson túl még egy közös dolog van a hölgyben és az úrban: mindketten elestek otthon, emiatt az Auckland Hospitalba szállították őket. Egy emelet különbséggel, de ugyanabban az épületben feküdtek. Először az urat látogattam meg. Sosem találkoztunk korábban, mégis olyan érzés volt, mintha ezer éve ismernénk egymást. A legnagyob

dr. Nagy Gábor Tamás, Magyarország Wellingtonba akkreditált nagykövete Aucklevél: Január 27-én érkezett Wellingtonba, és adta át megbízólevelét Cindy Kiro főkormányzónak. Már az első napokban részt vehetett több jelentős, magyar vonatkozású új-zélandi eseményen, köztük az Aucklandben megrendezett II. Magyar Fesztiválon és Piacon is. Azóta eltelt néhány hónap, lehetősége nyílt a beilleszkedésre és számos kapcsolat kiépítésére. Milyen első benyomásokat szerzett Új-Zélandról, az

Ha az ember Új-Zélandra utazik, adódhatnak olyan problémák, amikkel odakint szembesül. Hirtelen nagyon egyedül kezdi érezni magát. Ez alatt azt értem, hogy túl messze van a család, a barátok, a megszokott helyek, illatok, szagok, szokások. Persze a mai világban már az online kapcsolattartás szinte mindenhol lehetséges, de a nagy időeltolódás ezt is képes megnehezíteni. És hát egy video call mégsem egyenértékű egy személyes találkozóval. Mit tehet hát ilyenkor az ember? El kel

Május 25-én, vasárnap, gyereknap alkalmából került bemutatásra a Lúdas Matyi című darab az aucklandi magyar közösség tagjainak részvételével. A próbák áprilisban kezdődtek, amikor hetente egyszer online találkoztunk; ebben az időszakban főként a szövegkönyv megírásán dolgoztunk. Mivel akkor még kevéssé ismertem a közösség tagjait és korábbi történeteiket, úgy gondoltam, hogy az eredeti Lúdas Matyi helyett inkább a saját, aucklandi változatunkat készítjük el. Mit is jelent ez?

Május 25-én újra megtelt élettel a Richmond Road School terme, ahol az Aucklandi Magyar Klub egy különleges délutánt szervezett a helyi magyar közösség apraja-nagyja számára. Heteken át készültünk erre a napra, amelyen minden a gyerekekről szólt. A délután ügyességi játékokkal indult: a gyerekek hét állomást jártak végig, pecséteket gyűjtöttek, hogy megszerezzék megérdemelt jutalmukat, a vattacukrot. Volt szívószállal papírlapok áthelyezése, célbagurítás, poharak egymásra hel