Interjú Szőcs Borókával és Vizeli Gergővel, a Biomimetika Innovációs és Oktatási Egyesület képviselőivel

- UTAZÁSRÓL, TERMÉSZETRŐL ÉS OKTATÁSRÓL -

Szőcs Boróka és Vizeli Gergő egy magyar utazó pár, akik számára az utazás mindig is életforma volt. Számos helyen megfordultak már, ám a megszokott életmódjukat hátrahagyva, egy éve világkörüli útra indultak. Úticéljuk Ausztrália, Óceánia és Délkelet-Ázsia régiója. Fél évet töltöttek Ausztráliában, ahol bejárták a kontinens felét, autóban éltek, esőerdők sűrűjébe merészkedtek, kietlen tájakat szeltek át, megismerve az érintetlen, vad Ausztrália valódi arcát. Jelenleg Új-Zélandon élnek, ahonnan majd tovább indulnak Ázsia szigetvilága felé, hogy folytassák a világ körüli kalandjukat. Utazásuk célja nem csupán felfedezés és kaland, egy civilszervezet képviselőiként (Biomimetika Oktatási és Innovációs Egyesület) azt a célt tűzték ki, hogy a természet inspirálta, fenntartható megoldásokat keressék és megosszák az útjuk során másokkal is, ezért a nagyvárosokban különböző tudományos előadásokat, foglakozásokat tartottak. Ebben az interjúban arról mesélnek, hogy a világ miért ezen végére indultak, mi is az a biomimicry, és milyen tapasztalatokat szereztek az ausztrál és új-zélandi élményeik során.

Aucklevél: Meséljetek magatokról egy kicsit. Mióta vagytok úton? Mi az utazásaitok célja?

Szőcs Boróka: Egy éve indultunk útnak. Az ötlet, hogy egy hosszabb ideig tartó utazásra induljunk, már sok-sok évvel ezelőtt megszületett bennünk, amikor megismertük egymást. Azt gondoljuk, hogy egy hosszú út során önmagunkat és egymást is jobban megértjük. Más emberként térhetünk haza: rugalmasabban, nyitottabban reagálhatunk a világra és a történésekre. Szerintünk az alkalmazkodóképesség és az elfogadás azok a képességek, amelyek könnyebbé és boldogabbá teszik a mindennapokat. Utazás során embereket ismerünk meg, különböző szokásokat és olyan történeteket, amik minket is többé tesznek. Olyan pillanatokat keresünk, amikben minden más kizáródik, pl. meglátunk valami lenyűgözőt, és tényleg csak arra a pillanatra figyelünk – és nem nyomaszt közben az aktuális vízóraállás befotózása, amit 3 hónapja halogatunk. Egy ideje azt éreztük, hogy egy rendszernek és elvárásoknak teljesítünk. Ebben pedig az egyén és a motiváció elveszik. Egy ilyen, hónapokig-évekig tartó utazás segít újra összpontosítani arra, hogy mi számunkra a legfontosabb az életben.

Aucklevél: Ausztráliában is eltöltöttek egy fél évet. Hogy éreztétek magatokat ott, milyen élményekkel gazdagodtatok?

Vizeli Gergő: Ki akartunk szakadni a stresszes hétköznapokból és a hazai, politikailag feszült társadalomból. 11 évvel ezelőtt egy évig tanultam Ausztráliában és azóta visszavágyódtam. Emellett szerettünk volna egy olyan közös utazást, ahol csak mi ketten vagyunk, autóban élve, körülöttünk pedig nincs más, csak a vadon és a civilizációtól mentes természet. Ugyanakkor vágytunk az ausztrál és új-zélandi nyugodt életmódra, amit szeretnénk hazavinni magunkkal és a további életünk részévé tenni. Utazásunk során – egy döbbenetes emberi történetet megismerve – született egy újabb cél: minél több magyarral találkozni és megismerni sajátos történeteiket arról, hogy miként és miért kerültek a világ másik felére. Találkoztunk olyanokkal, akik 1956 környékén menekültek a kommunizmus mára már elfeledett valósága elől. Vagy például megismerkedtünk a sivatagban, Coober Pedy-ben élő magyar opálbányásszal, továbbá olyanokkal, akik már Ausztráliában születtek, de minden nap magyarul beszélnek otthon.

Aucklevél: Fél éve érkeztetek Új-Zélandra Working Holiday vízummal. Milyen különbségeket láttok a két ország között?

Vizeli Gergő: Pár hete költöztünk át a Déli szigetre, de azelőtt Aucklandben töltöttünk el 6 hónapot, ami nem különbözik nagyban a világ többi zajos és túlzsúfolt nagyvárosától. Viszont Új-Zéland többi része, egy elszigetelt természeti csoda, a világ végén. A két ország életstílusában nincs nagy különbség, de gazdaságilag annál inkább. Ausztrália gazdaságilag sokkal nagyobb, sokkal több lehetőséggel. Új-Zélandot biztonságosabbnak érezzük – és ezt nemcsak a veszélyes állatok hiánya miatt gondoljuk. Mindkét országban közös, hogy a mindennapok egyszerűek, nincs dráma – és ezt imádjuk.

Aucklevél: Mindketten a Biomimetika Oktatási és Innovációs Egyesület (Biomimicry Hungary) vezetői vagytok. Meséljetek kicsit erről az egyesületről, ennek munkájáról és fő céljairól?

Szőcs Boróka: Civil szervezetként működünk. A természet működésének és a biológia megoldásainak tanulmányozásával, illetve alkalmazásával foglalkozunk. Olyan programok, események és emberi alkotások létrehozásában vállalunk szerepet, ahol a tudomány, művészet és vizualitás találkozik – ezzel segítve a tudománykommunikációt. Különböző együttműködésekben veszünk részt (pl. TEDx, Kutatók Éjszakája), oktatási projektekben (pl. Fenntarthatósági Témahét, természetismereti táborok, Európai Hulladékcsökkentési projekt), tudományos ismeretterjesztésben (pl. Paks Környezetvédelmi Konferencia) vállalunk szerepet. Fenntarthatósági

szaktanácsadással is foglalkozunk; képzéseket és workshopokat is szervezünk. Emellett a design és divat területén is voltak együttműködéseink a Magyar Divat & Design Ügynökség (HFDA Academy) és a CO&CO Designcommunication csapatával.

„Új szemlélettel és gyakorlattal szeretnénk megoldást nyújtani azokra a kihívásokra és problémákra, amelyekkel az emberiség szemben áll. Célunk a fenntarthatóságot elősegítő eszközök és módszerek megtalálása és alkalmazása a természet védelmével és az élővilág megóvásával karöltve. A legújabb tudományos kutatásokat művészeti módszerek segítségével megjeleníteni és a hétköznapi ember számára lefordítani – ezáltal pedig összekapcsolni a tudományt, a társadalmat, a gazdaságot és a kultúrát.”

Bővebben: https://biomimicryhungary.com/kik-vagyunk/

Aucklevél: Mi is pontosan a biomimicry? Hogyan magyaráznátok el ezt annak, aki még soha nem hallott róla?

Vizeli Gergő: Az emberiség a kezdetek óta tanul a természettől, és használja annak megoldásait. A legtöbben azt gondolják, hogy a természet csupán egy erőforrás, amely arra szolgál, hogy felhasználjuk nyersanyagait. A természetről mindannyian tanulunk az iskolában, de a biomimicry módszertana ennél többről szól: a természet működését tanulmányozzuk, és annak innovációit ültetjük át a gyakorlatba. Soha nem volt még ilyen fejlett a tudomány és a modern technológia által meg tudjuk valósítani a természettől eltanult, legbonyolultabb megoldásokat is. Szóval: a természet egy innovációs eszköztár, amiből számtalan globális problémára találhatunk megoldást.

Aucklevél: Hogyan jelenik meg a biomimicry az utazásotok során? Milyen példákra lettetek figyelmesek Ausztráliában és Új-Zélandon?

Vizeli Gergő: Utazás előtt általában feltérképezzük, hogy a célországban milyen kutatások, innovációk és startupok működnek a biomimicry területén, hogy ezeket akár élőben is megtekintsük. Ausztrália és Új-Zéland különösen gazdag endemikus élővilágban és egyedi ökoszisztémákban, amelyek ihletet adtak mérnöki, anyagtudományi és környezettervezési innovációkhoz. Ausztráliában például a termeszvárak passzív hűtési rendszere inspirálta több zöldépület tervezését, vagy ott vannak az eukaliptusz levelek hővisszaverő, öntisztuló struktúrái, amelyekből ma modern hővédő bevonatok születnek. A pókselyem extrém erőssége pedig új, könnyű és rugalmas anyagok fejlesztését indította el. Új-Zélandon hasonlóan izgalmas példákat látunk: készülnek olyan épületburkolatok, amelyek a növényekhez hasonlóan reagálnak a környezetükre, egy helyi startup például rovarok szaglóreceptorait használja „elektronikus orr” fejlesztéséhez. Emellett a gyapjú különleges keratinjából teljesen új, lebomló biopolimerek készülnek. Ezek a projektek jól példázzák, hogy Ausztráliában és Új-Zélandon a biomimicry nem csak egy elméleti koncepció, hanem aktív kutatási és gyakorlati terület.

Aucklevél: Az októberi aucklandi magyar iskolai foglalkozás során egy nagyon érdekes és hasznos foglalkozást tartottatok a gyerekeknek. Milyenek reakciókkal találkoztatok az AUskolában tartott program során? Mit szerettetek volna leginkább közvetíteni a gyerekeknek?

Szőcs Boróka: Nagyon örültünk, hogy az egyesületünk más szervezetekkel együttműködve valósíthatta meg az eseményt. Az AUskola részéről Csényi Fanni koordinálta a programot, Gondi-Kalmár Lilian és családja pedig nagyszerű rovarpreparátumokat és mikroszkópot biztosított. Papp Renáta kertészmérnök, az új-zélandi Bioforce cég képviseletében, szintén színesítette a programot, így a gyerekek élő rovarokat is megfigyelhettek speciális eszközökkel. Összességében egy nagyon tartalmas közös programot hoztunk létre. A gyerekek rendkívül kíváncsiak és kreatívak voltak. Sok hulladékot hoztunk, amit újra kellett gondolni (pl. újrahasznosítás, termékek életciklusának meghosszabbítása) és meglepően sok innovatív ötlettel álltak elő. Volt egy vicces pillanat is, amikor a hulladéknak tekintett, nem működő porszívót beindították. A mikroműanyagos Petri-csészéket is eszméletlen kíváncsian figyelték. Kérdéseket szerettünk volna ébreszteni bennük a természettudománnyal kapcsolatban – és azt hiszem, ez sikerült.

Aucklevél: Miért fontos számotokra az oktatás és az általatok átadott tudás elmélyítése különböző korosztályok számára?

Szőcs Boróka: A tudomány fejlődik, egyre többet tudunk a világról és annak működéséről. Nagyszerű tudományos eredmények és válaszok születnek – és most nem csak a természettudományokra gondolok. Az új ismeretek gyakran csak részben, vagy bizonyos rétegekhez jutnak el (jobb esetben). Az oktatás a megoldása annak, hogy ezeket a metszeteket tágítsuk. Rendszerekben élünk, szabályokat alkotunk, törvényeket hozunk, és a társadalomnak folyamatos döntéseket kell meghoznia a saját működésével kapcsolatban. Ezeket a döntéseket az emberek a meglévő tudásuk alapján hozzák. Éppen ezért fontos, hogy a tudást mindenkihez eljuttassuk, és mélyítsük – kortól függetlenül. Az oktatásban látjuk a lehetőséget, hogy a világra pozitívan tudjunk hatni. Egy társadalom akkor harmonikus, ha tagjai tudásra támaszkodva tudnak racionális döntéseket hozni – ahhoz pedig értenünk kell, hogyan működik a gazdaság, a tudomány és a mindennapi élet komplex összefüggései.

Aucklevél: Van egy instagram oldalatok is a World Venturer (@w.venturer), ahol nagyszerű fotókat osztotok meg. Hogyan jött létre ez az oldal, és milyen célkitűzések vezérelték ennek elindítását?

Vizeli Gergő: Egy másik közös szenvedélyünk a fotózás. Indulásunk előtt pár nappal vettük meg első közös fényképezőgépünket. Mindketten vizuális típusok vagyunk, és a fotókon keresztül szeretjük megosztani az útunk történéseit az ismerőseinkkel.

Aucklevél: Mik a terveitek a jövőre nézve? Hova tovább Új-Zélandon innen és túl? Álmodozatok-e az utazás során szerzett tapasztalatok alapján valami nagyobb projekt vagy vállalkozás elindításáról?

Szőcs Boróka: Új-Zéland után szeretnénk jobban felfedezni Óceánia szigetvilágát és Délkelet-Ázsiát, majd hazamegyünk Magyarországra, Erdélybe. Sokat beszélgettünk arról, hogy maradjunk-e Új-Zélandon vagy Ausztráliában. Nagyon sok mindenben otthon érezzük magunkat itt: a lassabb tempóban, az óceánparti mezítlábas bevásárlásban, a biciklire erősített szörfdeszkák és az autókra szerelt kajakok látványában, a természet közelségében, a nagycsaládos kempingezésben. Ez mind olyan életforma, amit szeretünk, és amire vágyunk is. Mégis azt érezzük, hogy most Európában tudnánk egy reálisabb, hosszú távon is fenntartható életet felépíteni. A külföldre költözés kérdése nekünk nem annyi, hogy „innen el”. Ennél sokkal összetettebb. Mindannyiunknak más a története, a lehetőségei, az okai — és szerintünk ezeket nagyon alaposan végig kell gondolni, mielőtt az ember otthont vált. Én személyszerint a jövővel kapcsolatban őszintén szólva most egy folyamatos belső hullámzásban vagyok. Egyszer azt érzem, hogy valami nagyot kellene alkotni, valamit, aminek súlya van. Máskor pedig csak egy csendes, elvonuló életre vágyom, ahol nincs megfelelési kényszer és nincs rohanás. Talán épp ez a célja az utazásunknak: megtalálni azt, amiért tényleg érdemes reggel korán felkelni és futni a villamos után.

Vadász Viola