AZ UTOLSÓ MAGYAR ZÁSZLÓ

Mindig is érdekelt a tetoválás művészete. Az elsőt 17 évesen csináltattam, a zenekarom logója a jobb vállamon, akikkel az ötödik legjobb zenekarként végeztünk a 2021-es jubileumi X-Faktor tehetségkutató műsorban. A másodikat 25 évesen csináltattam, ez pedig egy Shakespeare-idézet a szívem felett: "All the world's a stage. And all the men and women merely players. " Lefordítva: "Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. " Amikor harmadéves voltam az egyetemen, ifj. Vidnyánszky Attila rendezett nekünk egy vizsgaelőadást, Shakespeare Ahogy tetszik című komédiáját, amiben Jaques szerepét kaptam. Számomra akkor van értelme egy tetoválásnak, ha jelentéssel bír, ha személyes kötődés van hozzá. Így esett meg, hogy a kingslandi házamtól nem messze rátaláltam egy legendás, több mint száz éves múltra visszatekintő tetováló stúdióra: Sacred Tattoo. Egy ideje már gondolkoztam, mivel tudnám kifejezni leginkább a gyerekkoromat, annak felhőtlen boldogságát, amely számomra, ha visszagondolok, mindig olyan kedves: aztán eszembe jutott, hogy nagymamámmal, aki most odafentről figyel és vigyáz rám, megannyiszor néztük a Pom-pom meséit. Imádtam a régi, még kézzel rajzolt filmeket. Így ez a kis szőrpamacs a bal alkaromról szemléli a világot. David, a tetoválóm, Dél-Afrikából érkezett ide a családjával, egy jobb élet reményében. Tetoválás előtt mindig kötényt húzott, mint egy séf főzés előtt. Kérdeztem, hova megy legközelebb; azt mondta, Japánba, meglátogatja a kislányát. Kérdeztem, viszi-e a kötényét, azt mondta, azt mindenhova magával viszi. Így amikor David a nap végén levette és kiszaladt egy pillanatra, gondosan becsúsztattam a kötény zsebébe a kis magyar zászlót, ami azóta megjárta Japánt is.

Darvasi Áron

KCSP ösztöndíjas