Avagy merre is van az előre? Iránytű a lockdown utáni élethez
Számvetés és előretekintés
Az elmúlt hónapokban fenekestül felfordult körülöttünk a világ, csak kapkodtuk a fejünket a néha naponta változó helyzetekben. Most viszont abban a szerencsés helyzetben vagyunk, mint kevesek a világon, elkezdhetjük újraépíteni, felépíteni a vírus utáni világunkat. De vajon valóban azt érezzük, szerencsések vagyunk? Vagy inkább egy gödör mélyéből pislogunk felfelé, nem látva a kiutat? A mindennapok biztonsága várhatóan hosszú időre elveszett, van akinek egzisztenciálisan is, de lélekben mindannyiunknak. És ahogy ki könnyebben, ki nehezebben idomulunk, alkalmazkodunk az új “normálishoz”, visz minket a robotpilóta újra munkába, iskolába, bevásárolni, gyerekért az oviba, a kedvenc kávézóba kézfertőtlenítővel a zsebben. Érdemes lehet megállni egy pillanatra, és készíteni egy számvetést: Hol is vagyok most? Merre tartok? Mit veszítettem el és esetleg mit köszönhetek az elmúlt hónapoknak? És vajon hol tart mindebben a lelkem? Hogyan leszek újra önmagam, és veszem kezembe a kormányt?
Fókuszváltás: vészprotokollból biztonságteremtés, befelé figyelés?
A vírus és a lockdown az emberekben világszerte bekapcsolta a vészhelyzeti üzemmódot, azt a működésünket, amit arra fejlesztett ki az evolúció, hogy veszély, fenyegetés esetén megmentsen minket: a túlélés érdekében “üssünk vagy fussunk” (“fight or flight” reakció). Amíg azonban az ősember számára a dühös grizzly medve nagyon is megfogható veszély volt, addig a koronavírus olyan láthatatlan, megfoghatatlan fenyegetés, ami folyamatosan benyomja a vészcsengőt, ám nem tudjuk honnan “ugrik ránk” és mikor ereszthetünk ki. Így állandó riadókészültségben vagyunk, az agyunk szkenneli a környezetet (“keresi a medvét a bokorban”), gyűjti az információt és reagál, reagál, reagál. És ebben hihetetlenül kifárad két hónap alatt… A veszély csökkenésével, a kettes fokozatra enyhített országos protokollal együtt azonban itt az idő átkapcsolni egy másik üzemmódba. Amíg ugyanis a híreket olvassuk, a sajtótájékoztatóból tudjuk meg, hogy még egy hétig otthon kell lennünk, vagy már kimehetünk a sarki take away-be egy sültkrumpliért, emailben értesítenek, hogy megszűnt a munkánk, vagy hogy törölték a repülőjáratunkat, addig az ember fókusza kívül van, igyekszünk minél gyorsabban felfogni mi történik és túlélni. Ezek az agyi folyamatok azonban, amikor ilyenkor irányítanak, blokkolnak minden olyat, ami egy vészhelyzetben nem fontos: a magasabb szintű komplex gondolkodást (kritikai gondolkodás, tervezés, elvont gondolatok, az élet értelméről való merengés) éppúgy, mint az érzelmi feldolgozás széles spektrumát. Ahogy Horváth Gabriella művészterapeuta igen találóan megfogalmazta ezt: “Hagynunk kell, hogy utolérjen a lelkünk!”
Az ősz, a tél egyébként is hagyományosan a lelassulás, befelé figyelés időszaka, így itt a déli féltekén igazán időszerű félretenni kicsit a “robotpilótát” és megteremteni az időt és a teret kapcsolódni önmagunkhoz. Ehhez még csak jóginak se kell lennünk, és nem baj, ha azt érezzük, távol áll tőlünk a meditáció, vagy akár nehezünkre esne nyugodtan leülni, és csak figyelni, utat engedni a belső érzéseknek, mert olyan erős bennünk a szorongás a jövő miatt. Jó technika lehet ilyenkor felkapni a túrabakancsot és gyalogolni egy kiadósat a közeli erdőben, vagy futni menni, kutyát sétáltatni, hiszen a mozgásunk koordinálása pont annyi feladatot ad az agyunknak, hogy elfoglalja magát, de engedjen utat a gondolatoknak, érzéseknek. Ismerős utat válasszunk, ahol nem kell tájékozódni, elég ha “visz a lábunk” és beszívhatjuk az egyre csípősebb őszi-téli levegőt, észre vehetjük azt az egy-egy sárguló-barnuló fát, aki őszbe fordult és közben végre visszakaphatjuk a kapcsolódást önmagunkhoz is.
Konkrét stratégiák újratervezéshez
Ha sikerült megteremteni a biztonságos, nyugodt környezetet, akkor nekifoghatunk a számvetésnek és az előretekintésnek is. Néhány technika, ami segíthet ebben:
1. Veszteségek, nyereségek
Készítsünk listát a veszteségeinkről és a nyereségeinkről a koronavírus által teremtett helyzetben. Vegyünk számba minden, akár banálisnak tűnő, ám számunkra fontos dolgot, legyen az a kedvenc törzshelyünk, ami még mindig nem nyitott újra, a lemondani kényszerült mozizás a párunkkal, az a 3 óra csütörtökönként, amikor eddig a bébiszitternek hála volt időnk barátnőkkel találkozni, fodrászhoz menni, és még nem tudjuk, mikor lesz ilyen újra. És engedjük, hogy megérkezzenek a súlyosabb veszteségek, a megszűnt állásunk, a régóta várt hazalátogatás Magyarországra, amit most ki tudja, mikor tudunk bepótolni. A csalódás, hogy mégse jöhet látogatóba anyukánk, a nagymama, a legjobb barátnőnk, és elúszott a házassági évfordulóra betervezett várva várt indonéziai vagy olaszországi…. utazás. Bár nem könnyű, de próbáljuk nem megúszni a gyászt! Sirassuk meg, gyászoljuk el ezeket a dolgokat, érkezhessenek meg az érzéseink, hogy megélve mindezt tudjunk majd előrefelé tekinteni.
És bár elsőre talán úgy is tűnhet, semmit nem kaptunk ettől a helyzettől, valószínűbb, hogy vannak dolgok, amikért hálásak lehetünk. Vegyük sorra ezeket is! Lehet ez egy barát, akinek eszébe jutottunk és minden héten ránk írt, felhívott; a facebook csoport, ahol szülők osztották meg a karantén elviselésére és a gyereksereg animálására való tippjeiket; a férjünk, akiről kiderült, hogy ha nem munkába rohan reggelente, akkor remek palacsintákat süt az ébredő családnak; a rengeteg vidám társasozás, amire ki tudja, mikor szakítottunk volna időt, és a naponta megnyert 1 óra, amit nem munkahelyre buszozással töltöttünk. Vajon meg lehet ezekből őrizni valamit a lockdown után is?
2. Iránytű módszer
Talán van aki már hallott a Year Compassról, arról az elterjedt módszerről, ami segít összegezni egy évet és eltervezni a következőt, talán évek óta csinálja. Azt hiszem az idei egy olyan év, ahol jól jöhet ismét kalibrálni az iránytűn és megcsinálni a tervezési folyamatot, akár így június elején az év végéig, vagy innentől számítva a következő évünkre. Ehhez az ingyenesen letölthető kis füzetet, vonalvezetőt itt találhatjuk: yearcompass.com
3. Nagy tervek, kis lépésekben
Az elmúlt hónapok olyan mértékben rajzolták újra a világunkat, kényszerítettek ránk más irányokat (arról megoszlanak a vélekedések, hogy ezek valójában jobb irányok-e), hogy azt is érezhetjük semmi értelme tervezni, hiszen ki tudja mi történik megint, ami mindent felborít. Ha nincs is lelkierőnk nagy terveket szőni, vagy nem vagyunk ebben a szerencsés helyzetben, hogy “nagyot álmodhassunk”, hiszen teljesen leköt az, hogy jövő hónapban miből fizetjük a számlákat, akkor segíthet az a gondolat, hogy minden célhoz, kis vagy nagy tervhez, apró lépések sorozatán keresztül vezet az út.
Kezdjük azzal, hogy megkérdezzük magunktól: mi az az egyetlen apró dolog, amit ha holnaptól megteszek, vagy éppen nem úgy csinálok, mint eddig, akkor eggyel jobban fogom érezni magam? Amitől azt fogom érezni, hogy tettem valamit a jó irányba? Amit észre fog venni a párom, a családom, a főnököm és örülni fognak neki? Higgyünk abban, hogy hatalmas erő rejlik ezekben az apró hétköznapi dolgokban! És ha számolunk velük, figyelünk a kis jelekre, amik valami későbbi vágyott cél előfutárai, akkor máris jobban fogjuk érezni magunkat a bőrünkben és talán újra tudunk hinni abban, hogy rajtunk (is) múlnak a dolgok!
Azt csináld, ami neked működik! :)
Egy általam nagyon szeretett, sokat alkalmazott irányzat a pszichológiában és a coachingban egyaránt a megoldásfókuszú szemlélet és módszertan (Solutions Focused Method). Ennek kiindulópontja, hogy nem a problémát, a nehézséget próbáljuk jobban megérteni, a mélyére ásni, hanem minden figyelmünket a megoldásra, a célra, a vágyott jövőre fordítjuk. Azt gondolom, hogy ebben az ’új lappal indul a világ’ helyzetben ez különösen hasznos stratégia lehet. Elég, ha újra és újra felidézzük a két alapelvet, amit a megoldásfókuszú terápia alapítói, és nagy öregjei, Insoo Kim Berg és Steve de Shazer így fogalmaztak meg:
„Ha valami működik, csinálj belőle többet!”
„Ha valami nem működik, hagyd abba és csinálj valami mást!”
Tóbiás-Laszlovszky Ágnes
Felhasznált irodalmak és források:
Horváth Gabriella: “Hagynunk kell, hogy utolérjen a lelkünk!” – 18 egyszerű érzelemszabályozási technika, nem csak a koronavírus idejére. Megjelent online a Pszichoforyou.hu oldalon: link
Kirsten Dierolf: Mi a megoldásfókusz? Megjelent online a Solutionsurfers.hu oldalon: link
A szerzőről:
Tóbiás-Laszlovszky Ágnes az ELTE-n végzett tanácsadó szakpszichológusként, majd megoldásfókuszú coach lett, az elmúlt években pedig az amerikai Neurosequential Model of Therapy képzésben tanult mélyebben az idegrendszer működéséről, az emberi stressz-válaszról és a traumák hatásáról és gyógyítási lehetőségeiről. 2019 júniusa óta él családjával Aucklandben, jelenleg még nem praktizál pszichológusként, ám a coaching módszertanának segítségével vállal egyéni klienseket.
Elérhetőségei:
Email: agnes.waverider@gmail.com