VÉGET ÉRT A KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR PROGRAM 2025-ÖS SZAKASZA A DÉLI FÉLTEKÉN: DARVASI ÁRON BÚCSÚJA A KÖZÖSSÉGTŐL

Emlékszem az illatokra, amikor megérkeztem februárban. Nyár vége felé jártunk. Tombolt az élni akarás; sütött a nap, a szél pedig, mint valami óriás légfrissítő, befújta az óceán illatát a felhőkarcolók közé. Ezt később elmosta a tél, és most, hogy újra virágzik a táj, nosztalgiázom. Minden vég valaminek a kezdete, és minden kezdet valaminek a vége. Hiányozni fog a tanítás. A gyerekek, a velük való üveggolyózás, a helyzetgyakorlatok, Istvánnal a felkészülés, a Pál utcai fiúk film nézése és a nap végén a csapatkiáltás, hogy: AUskola. Hiányozni fog az ebédidő velük, a pizzaevés, a heti meetingek Violával és Petrával, ahogy megbeszéltük a teendőket. Hiányozni fog a klubnapi szavalás, a megannyi magyar sors, a sok beszélgetés, az időslátogatás, te, drága Péter, aki már fentről figyelsz minket. Hiányozni fog a paprikaevő verseny, és az alkonyati néptánc Petráék teraszán. Hiányozni fog a Lúdas Matyi színielőadás előkészülete, amikor a csapat személyes történeteket osztott meg velem, amik aztán belekerültek az előadásba. Hiányozni fognak a Lúdas Matyi próbái Berninél, és a premier, ahol nagyon sok itt élő magyar ember kaphatott egy kis színházi ízelítőt. Hiányozni fognak a magyar árusok, akik töretlenül dolgoznak, hogy a magyar íz ily távol is érezhető legyen. És hiányozni fognak a személyes dolgaim is. Például Wellington csendje. Klári kedvessége és Györgyi vendégszeretete, amikor steaket és kukoricát sütöttünk a teraszon. Még a fókák szaga is. És az a bizonyos gyorshajtási csekk is. A főbérlő járkálása a felső emeletről. Vagy az a hangutánzó madár az ablakom alól, aki nem hagyott aludni. Hiányozni fog az ösztöndíj folyósítása. A hajnali mulatságok Ponsonby-ben. napközbeni séták a CBD-ben. A Viaduct Harbourban ringatózó jachtok. Hogy máshogy csörög ki a telefon. Vagy a gyalogos átkelő hangja. Hiányozni fog a bal oldali közlekedés. A kocsiban alvás Rotoruán. A fürdés egy erdei termál folyóban. A föld nedves illata a mamutfenyők alatt. A kanyarok Hobbiton legelős dombjain. Vagy a lovaglás az óceánban. Hiányozni fog a francia lány a kávézóból. A kiwi lány a bowling teremből. A chilei lány a koncertről. A lengyel lány… na igen, ő pont nem fog. De az a sok csók, amit itt hagytam, az igen. Hiányozni fog a frissen kibontott teniszlabda szaga. Az edzések. A versenyek. A meccsek.

A közösség. De főleg Nick, Cris és Nicco. A Hoppers klub rossz zenéi. Hiányozni fognak Kingsland éjszakai balhéi. A távoli pisztolylövések. A részeg, aki véletlenül betévedt a nappalimba. Vagy a srác, aki azért akart megverni, mert fel akart szedni a csaja. Hiányozni fog a tetováló tű hangja. Az indiai barátaim a benzinkútról. A japán barátaim az étteremből. A sushi, a wasabi és a báránysült. Akkor már a Whittaker's csoki is. És persze a maori kultúra. A haka, a rögbi és a termálban főtt kukorica. Végül hiányozni fog az érzés, hogy nem vagyok otthon. Na, de hiány és hiányérzet között is van különbség. Mielőtt kijöttem, a felkészítő szakasz utolsó napján arra kértek minket, írjuk fel egy cetlire, mit várunk ettől a kilenc hónaptól; megtalálni a magyarságom - írtam rá. Nos, ezt az egyet nem sikerült. Továbbra sem tudom, mit jelent magyarnak lenni, és habár nem tudom, azt mégis sejteni vélem, hogy valószínűleg jó dolog, úgyhogy pont ezért töretlenül keresem tovább.

Darvasi Áron