A Stats NZ öt-hétévente rendszeresen végez népszámlálást a teljes lakosság körében, a legutóbb 2018-ban történt ilyen felmérés. Az általános adatok sokak számára ismertek, hiszen az országos sajtóban kellő publicitást kaptak az egész népességre és a nagyobb számú etnikai csoportok vonatkozó információk, mivel főként ezek állnak az országos érdeklődés középpontjában. Az ország népessége az 1970-es évek óta dinamikusan fejlődik, 2020-ban túllépte a „bűvös” 5 milliót főt, az etnikai összetétel pedig évtizedről évtizedre szintén egyre színesebb képet mutat. De vajon hogyan állunk mi, magyarok ebben az egyre növekvő és színesedő társadalomban? Ebben az írásban az új-zélandi magyar etnikum mai helyzetét szeretném röviden bemutatni az elmúlt tizenkét év hivatalos népszámlálási adatai alapján. Annak érdekében, hogy a magyarságról teljes képet tudjak adni, rövid áttekintést adok a teljes új-zélandi társadalom létszámának alakulásáról, valamint a nyugat- és kelet-európai nemzetiségek helyzetéről is. A Stats NZ honlapján elérhető adatok a 2006, a 2013 és a 2018-as népszámlálási adatokat teszik összehasonlíthatóvá, ezért ezekből indulok ki annak érdekében, hogy megfelelő helyzetképet adjak a 2006 és 2018 között eltelt tizenkét év jelentős változásairól.
Az európaiakra vonatkozó számadatok összesítését magam végeztem a Stats NZ adatbázisában található adatok alapján. Az államalkotók 2006-ban az ország népessége alig több, mint 4 millió fő volt, ez a szám 2013-ra 4,25, 2018-ra pedig közel 4,7 millió főre emelkedett; ez 17,5%-os növekedés tizenkét év alatt. Ebből a két államalkotó etnikum létszáma 2006-ról 2018-ra jelentősen gyarapodott – a Pākehā (hivatalosan: európai új-zélandi) népesség 2,3 millió főről valamivel 3 millió fő fölé emelkedett (30,4%-os növekedés), a Māori pedig 565 ezerről 775 ezerre (37,2%-os növekedés). Legalább ekkora mértékben emelkedett a legnagyobb etnikai csoportok, az ázsiai és pacifika eredetű nemzetiségek száma is, bár ebben a cikkben ezekre az adatokra most nem térek ki. A fenti számokon is látszik, hogy az egész országra vetített népességnövekedés csak részben a bevándorlás eredménye, hiszen a fenti két társadalmi csoport létszáma elsősorban természetes növekedés eredményeként nőtt.
A nyugat-európaiak helyzete:
A magukat európainak, európai születésűnek, vagy európai gyökerűnek tartók száma 2006-ban Mi a helyzet a kelet-európaiakkal? Számunkra, kelet-európaiak számára még az eddigieknél is érdekesebb azok az adatok, amelyek a Közép- és Kelet-Európából érkezettek létszámával kapcsolatban fellelhetők. A cenzus adatok minden nem-nyugat-európainak számító nemzetiség adatait tartalmazzák a csehektől az oroszokig, illetve a balti országoktól a dél-Balkánig; összesen 23 kelet-európai etnikai nemzetiségi és általános gyűjtőcsoportot (pl. délszláv) alkotva.
A magukat a kelet-európai országok valamelyikéből származónak vallók száma 2006-ban 18 264 fő, 2013-ban 20 142 fő, 2018-ban pedig már 25 107 fő volt, ami közel 7 ezer fős, 37,5%-os növekedést jelent tizenkét év alatt. Ez nagyobb növekedési arányt mutat mind az összeurópai, mind pedig az államalkotó nemzetiségek növekedéshez képest. Arányait tekintve tehát a kelet-európai etnikumhoz tartozók növekedése igen jelentős új-zélandi viszonylatban, mégis igen kis létszámú közösség(ek)ről beszélünk, hiszen az összenépességnek még így is csupán 5,3%-át teszi ki. A magukat korábban általában délszlávnak vagy szlávnak vallók is egyre inkább konkrét nemzetiséghez tartozónak határozzák meg magukat. A horvát, a szerb és a szlovén közösség egyaránt gyarapodott, az utóbbi kiugró értékben, több, mint a duplájára nőtt, miközben a macedónok száma lényegében változatlan, a bosnyákok száma pedig negyedével csökkent (2. ábra). Ezek természetesen többségében kis közösségek, kivéve a horvát és a szerb közösséget, amelyek közül előbbi a dalmátokkal együtt háromezer fölötti létszámával a második legnagyobb a keleti blokk országai közül. A legnagyobb kelet-európai közösség természetesen még így is az orosz 7713 fővel, a harmadik pedig a lengyel, 2871 fővel.
A negyedik helyen a cseh közösség áll 1740 főt számlálva, mi magyarok pedig az ötödik helyet foglaljuk el 1638 fővel. A horvát-dalmát közösség relatíve magas létszáma természetesen a 19. század óta folyamatos és nagyszámú horvát-dalmát bevándorlás eredménye, a 20-21. századi bevándorlási hullámok pedig tovább tudták növelni a közösség létszámát.
A magyar közösség létszáma magasnak mondható, ha az anyaországi arányokat vesszük alapul, hiszen olyan viszonylag nagy népességű nemzeteket tudhat maga mögött Új-Zélandon, mint az ukrán vagy a román. Igazából 2013-ig a cseheknél is több magyar élt az országban, de 2006 és 2018 között közel ezer cseh fővel nőtt a közösség feltehetően a hirtelen megsokasodó frissen bevándoroltak miatt (130%-os növekedés). A nagyobb közösségek közül még a lengyeleké fejlődik hasonló dinamikával, az ő létszámuk 2871 főre duzzadt, ami 46,1%-os növekedést jelent, illetve az ukránok létszáma 1281 főre emelkedett. A legnagyobb közösséget alkotó oroszok egyébként szintén nagy aránnyal, 59,4%-kal lettek többen a vizsgálat időszakban. Összességében elmondható, hogy a kelet-európai nemzetiségek száma jelentősen, közel hétezer fővel emelkedett, aránya pedig mind az országos, mind az európai nemzetiségi átlagot meghaladó módon növekedett. Egyes nemzetiségek korábbi számukat jelentős mértékben, akár duplájára, vagy akár ennél is nagyobb mértékben növelték - itt elsősorban a kisebb nemzetiségi csoportokra gondolunk.
Magyarok Új-Zélandon
A fenti növekedési tendenciák alapján hasonló eredményt várhatnánk a magyar közösségre vonatkozólag is, de nézzük meg közelebbről, hogy valójában mennyiben támasztják alá a népszámlálási adatok ezt a feltevést. 2006-ban 1212, 2013-ban 1368, 2018-ban pedig már 1638 fő magyar élt Új-Zélandon a felmérés szerint, ami tizenkét éves távlatban 35,1%-os növekedést jelent. Még ha a magukat magyarnak vallók növekedése a kelet-európai országokból érkezett más közösségek átlagos gyarapodásától nem is tér el jelentősen, azonban, ha az ország egészének korábban említett népességnövekedését vesszük alapul, annak éppen kétszeresét teszi ki. A területi eloszlás szempontjából nézve a legtöbb magyar Auckland régióban (642 fő), Wellington és környékén (273 fő), Christchurch-ben és környékén (204), illetve Dunedinben és környékén (81 fő) él (3. ábra). A négy nagyvárosban 990, az ezekhez tartozó régiókban pedig pontosan 1200 magyart azonosítottak: ez a szám magyar összlakosság 73,3%-át teszi ki. A magyar etnikumhoz tartozók tehát elsősorban a nagyvárosokban és azok vonzáskörzetében élnek; éppen abban a négy városban és régióban, amelyek alapvetően is a legnépesebbek az ország egészét tekintve.
A régiós változásra vonatkozó adatok szintén izgalmasak, hiszen a négy nagy népességű régióban jelentősen emelkedett a magyar lakosok száma az utóbbi években. A növekedés Auckland régióban 26%, Wellington régióban 22%, Canterbury és Otago régiókban 19%, illetve 33,3%-ot százalékot jelent tizenkét év alatt (4. ábra).
Ezek ugyan jelentős arányok, de a magyarok országos átlag feletti növekedésében olyan kisebb népességű régiók is szerepet játszanak, ahol jelentősebb számban gyarapodott a kisebbségek száma az utóbbi időben.
Northland és Taranaki régiókban mintegy megháromszorozódott, Waikato régióban pedig megközelítőleg megduplázódott az ott élő magyarok száma tizenkét év alatt.
Persze a kisebb közösségek sem mind mutatják a stagnálás jeleit, Marlborough régióban például az utóbbi népszámlálások alkalmával már 21-en vallották magukat magyarnak, ami 2006-ban még csak 3 fő volt.
Természetesen egyes országrészekben csökkenő tendenciák is megfigyelhetők, habár ezek alapvetően is kis közösségekre vonatkoznak (Southland régió 6 fő, Nelson Nelson régió 24 fő).
2018-ban ez a két régió volt az, ahol csökkent a magyarok száma, Hawke’s bay régióban stagnált, más régiókat azonban az erős növekedés jelemzi. Érdekes következtetéseket vonhatunk le az életkorra és nemre vonatkozó adatokból is. Amíg 2006-ban még valamivel több férfi tagja volt a magyar közösségnek, mint nő, addig mára ez az arány fokozatosan megfordult. Olyannyira, hogy 2018-ra 753 férfi és 885 nő vallotta magát magyarnak Új-Zélandon.
Az életkorra és nemre vonatkozó adatok két tendenciát világosan jelölnek. Egyrészt azt mutatják, hogy a 15 év alatti és a 30-65 életkori kategóriákban jelentősen emelkedett a magyarok száma, másrészt mind a férfiak, mind pedig a nők tekintetében ugyanez a két korosztály található meg a legnagyobb számban (5. ábra).
A 65 feletti korosztály csökkenése mögött egyrészt az idős korúak létszámának természetes fogyását, míg a 15-29 között korosztály számának redukálódása mögött a tanulási célú elvándorlás (is) állhat.
Egy szűkebb skálán vizsgálva 2018-ra legjelentősebben a 19 év alattiak, vagyis a gyerekek száma emelkedett minden szegmensben. A legkisebbek (0-4 év közöttiek) száma 48,4%-kal, a 10-14 év közöttieké pedig 73,9%-kal nőtt. Mellettük megfigyelhető gyarapodás a 40-44 és 45-49 év közöttiek számában; a róluk szóló adatok közel kétszeres emelkedést mutatnak 2006 óta. Hangsúlyoznunk kell, hogy ez az a korcsoport, amely leginkább hozzájárul a magyar nemzetiségűek számának növekedésében bekövetkezett ugráshoz. Világos, hogy ekkora növekedés a fenti csoportokban csak a folyamatos bevándorlás eredménye lehet, a számok feltételezhetően egész családok Új-Zélandra költözését jelzik. A magyar közösség tehát egyre nagyobb létszámú, és egyre fiatalabb. A régiós felbontás is a magyarság számának növekedését támasztja alá szinte minden régióban, különösen a nagyvárosok környezetében - Auckland, Wellington, Canterbury és Otago régiókban (6. ábra). Ha az egyes korcsoportokat regionális szinten vizsgáljuk, akkor ismét a magyar családok számának növekedését láthatjuk. A már említett 15 év alatti gyerekek és a 30-64 közötti korosztály számában történt emelkedés számos régióban egyre erőteljesebben megfigyelhető, leginkább a már fent említett Auckland, Waikato, Bay of Plenty, Wellington, Canterbury, és Otago régiókban. Összességében elmondhatjuk, hogy a 16 régióból 14-ben növekszik a magyarok száma; e tendencia mögött pedig elsősorban a fent említett két korcsoport egyre erőteljesebb jelenléte figyelhető meg.
Jövőkép
A 2018 óta eltelt két év alatt több, mint 300 ezer fővel nőtt Új-Zéland összlakossága, ezzel túllépte az 5 millió főt. Az itt élő európai és kelet-európai etnikumokhoz tartozók létszáma feltehetően ezzel párhuzamosan tovább emelkedett, és minden bizonnyal ugyanezt a tendenciát mutatja az itt élő magyarok száma is. A Covid-19 következtében bekövetkezett, egész világot érintő változások, lezárások valószínűsíthetően lassítják egy kicsit ezt a növekedést, de meg aligha állítják azt. A természetes népességgyarapodás továbbra is adott; várhatóan a lezárások enyhülése is további növekedést generál majd a közeljövőben. Az erre vonatkozó pontos számokra azonban még várnunk kell a következő népszámlálásig, előreláthatólag 2023-ig.
Az adatok forrása: Stats NZ
Faragó Péter
szociológus