Ezután a vírushelyzet következtében kialakult hosszú és sokak számára megterhelő bezártság után különösen nagy élmény a szabadban tartózkodás, a szabadtéri programokon való részvétel. Az Aucklandi Magyar Klub jó néhány tagja már különösen várta a lehetőséget, hogy végre olyan kiránduláson vehessen részt, amely nemcsak 1-1 család, hanem családok sokasága számára jelent találkozási lehetőséget. Az első közös kirándulásra június 20-án került sor, amikor a Hunua vízesést látogatták meg a túrázáshoz kedvet érző klubtagok.
A szervezők nagy örömére igazán sokan megjelentek a megbeszélt időpontban, de akadtak olyanok is, akik később csatlakoztak a csapathoz. Tényleg úgy tűnt, hogy sok mindenkire ráfért már, hogy újra közösségben legyen: nagyjából 50-en vágtak neki a kilométereknek. „Bemelegítésként” minden gyerek egy-egy „motivációs csokit” kapott, a felnőttek pedig egy váratlan idézettel gazdagodhattak. Voltak három- és sokszor háromévesek, kisebb családok és kissé nagyobbak, közelebbről, vagy jó messziről érkezett személyek is – mindenkit hajtott a csapatszellem. A vegyes korosztályból adódóan akarva-akaratlanul is két csoportra bomlott a társaság, Bettit idézve a Vágtázókra, és a Csigákra! Ez a véletlen stratégia nagyon jól működött! A kirándulás jó lehetőséget biztosított arra, hogy új tájak felfedezése mellett mindenki megismerjen számára új embereket is, vagy felvegye a fonalat a rég nem látott ismerősökkel.
A nap nagyon jó hangulatban telt, ráadásul az időjárás is kedvezett a túrázóknak: gyönyörű, napos idő volt az új-zélandi tél közepette is.
Az első közös kirándulás sikerén felbuzdulva a szervezők úgy látják, érdemes lenne hagyományt teremteni ebből a programból. Betti már össze is állította a legközelebbi kaland útvonalát, ezentúl pedig minden hónap utolsó szombatján lehetőség kínálkozik majd újabb és újabb gyönyörű helyek felfedezésére. Részleteket a magazin végén olvashattok!
Végh Barbara