Kamasz-hang

Interjú Nagy Dórival


Aucklandi Hírmondó: Hogy tetszik a “buborékban” való élet? Miket szoktál csinálni?


Nagy Dóri: Jól érzem magamat, egyáltalán nem unalmas. Általában matekot tanulok, gyakorlom az olvasást, de azért sokat játszok is. Most, hogy van időm, Barbie babázni szoktam, annyi van belőlük, hogy meg sem tudom számolni. Mesét nézek, este pedig kapcsolunk be zenéket, mindenki választ egyet, amire táncolnunk kell. Van egy olyan dal, ahol az énekes földhöz veri a gitárját, ezt Dani nagyon jól tudja utánozni, de utánozzuk még a zongorázást meg a dobolást is. Az én kedvencem a sétálós. Ha jó az idő, akkor tudunk trambulinozni a kertben és néha elmegyünk a közeli templomhoz biciklizni, ott van egy park is, fára mászunk, de csúszós időben azt nem szeretek.


A.H.: A barátokkal tudjátok tartani a kapcsolatot?


N.D.: Igen, szerencsére, szoktunk sokat telefonálni, küldünk egymásnak képeket, vagy video chatelünk, de néha ha lusták vagyunk picit, akkor csak hangüzenetet küldünk a másiknak.


A.H.: Az online oktatás elkezdődött már?


N.D.: Szoktunk kapni feladatokat, de online órák csak a jövő héttől lesznek. Vannak magyar munkafüzeteink, abból gyakran oldok meg feladatokat. Meg jövő héten magyar tanítás is lesz. Viszont balett órák szoktak lenni Zoom-on keresztül, minden kedden és szombaton.


A.H.: Mit üzennél a többi gyereknek, ők mit csináljanak otthon?


N.D.: Segítsenek az anyukájuknak és apukájuknak! Dani még csak három éves, de ő már állandóan segít anyának a főzésben, ott sürög-forog körülötte. Én is leszedem a szárítóról a ruhákat, megtanultam mosogatni, bár ami ilyen ragacsos, vagy masztatos, azt nem igazán szeretem elmosni.