Indul az AUskola!

Hétvégi magyar iskola alakul Aucklandben – szeptembertől havonta egyszer, játékos, érdekes, projekt alapú foglalkozások várják a magyarul tanulni vágyó gyerekeket.


Háttér:

Az elmúlt két évtizedben Új-Zéland kulturális és nyelvi szempontból egyikévé vált azon kevés országoknak, amelyeket a szuperdiverzív jelzővel illet a szakirodalom (Spoonley–Bedford 2012). A szuperdiverzitás azt jelzi, hogy a kulturális és az etnikai összetettség meghalad minden korábban tapasztalt mértéket. Új-Zéland ma 160 nyelvnek ad otthont, és az előrejelzések szerint a bevándorlási tendenciák erősödésének következtében az etnikai és a nyelvi sokféleség várhatóan még tovább növekszik (1). A kisebbségi kultúrák, nyelvek szerepe már most is jelentős. A társadalom egyre sokrétűbb etnikai, kulturális, nyelvi, gazdasági felépítése miatt az elkövetkező évek feladatai között a nyelvi helyzet rendezésének is meg kell jelennie. Ehhez elsősorban arra lenne szükség, hogy az ország rendelkezzen hivatalos nyelvpolitikával, teret adva a nyelvi tervezésnek és a kisebbségi nyelvi jogok formálódásának. Az új-zélandi őslakosok, a maorik nyelve a nyelvi revitalizáció hatására a nyelvvesztés folyamatának megállításával erősödni, fejlődni kezdett, és a tudatos stratégia alkalmazásával az új-zélandi angol és jelnyelv mellett a három hivatalos nyelv egyike lett. E folyamat ahhoz is hozzájárult, hogy a többnyelvűség előnyként jelenjen meg a köztudatban, ahhoz azonban még kevés volt, hogy az ország vezetése hivatalosan nyelvpolitikai dokumentumot adjon ki.

A szomszédos Ausztráliában már 1987-ben megjelent az ország nyelvpolitikáját magában foglaló dokumentum, amely sok más ország számára is mintaként szolgált (Lo Bianco – Wickert 2001). Az új-zélandi oktatási minisztérium által készített, 1992-ben megjelent Aoteareo című dokumentumot több szakértő is Új-Zéland nemzeti nyelvpolitikájának előfutáraként értelmezte (Waite 1992a; 1992b), ám már 1993-ban lekerült a napirendről. Azóta többféle ajánlás, számos kiegészítő nyelvi kezdeményezés történt. A New Zealand Human Rights Commission for the New Zealand Diversity Action Programme elnevezésű (2) 2008-ban tette közzé ajánlását: azoknak az embereknek, akiknek a közösségi vagy örökségnyelve a maori, vagy egyéb csendes-óceáni nyelv, lehetőséget kellene biztosítani nyelvük tanulására és használatára, illetve különböző közösségi szolgáltatásokkal támogatni őket ebben. A dokumentum szerint speciális nemzeti stratégiákat kellene kidolgozni az angol írástudás és az angol mint idegen nyelv, továbbá a maori, az új-zélandi jelnyelv, a csendes-óceáni nyelvek, a közösségi és az örökségnyelvek, valamint a nemzetközi nyelvek vonatkozásában. Az ilyen stratégiáknak – a nyelvi sokféleség szélesebb körű elfogadásán túl – a nyelvek fenntartását és fejlesztését egyaránt támogatniuk kell a kisebbségi közösségekben. Ezen ajánlások és kezdeményezések ellenére a nyelvpolitika továbbfejlesztése nem történt meg. Az Etnikai Ügyek Hivatala (Office of Ethnic Affairs 2014) által kiadott A Nyelv és integráció Új-Zélandon című dokumentum (Language and Integration in New Zealand) is inkább jelentésnek számít, és nem közeledik a hivatalos nyelvpolitikai dokumentum kiadása felé. Középpontjában az angol nyelvtudás fontossága áll a bevándorló csoportok nyelvi erőforrásainak az elismerése nélkül. A dokumentum nem igazán tesz különbséget az örökségnyelv és a bevándorlók első nyelve között, és nem veszi figyelembe azt, hogy egy ember többnyelvű is lehet. A fentiekben bemutatott dokumentumok jellemzik a nyelvi jogok terén a közelmúltban történt intézkedéseket. Az ország három hivatalos nyelvén túl nincs hivatalos státusza azoknak a nyelveknek, amelyek nem az őshonos nyelvek kategóriájába tartoznak Új-Zéland szárazföldi területét tekintve, de amelyekért az ország felelősséget kellene, hogy vállaljon (például olyan társult állam- és területnyelvek esetében, mint a Cook-szigeteken beszélt maori, illetve más polinéz – tokelaui, niuei – nyelvek). Jelenleg még abban sincs egyetértés, hogy a nemzetközi egyezményekben meghatározottak szerint az állam felelősséggel tartozik-e ezekért a nyelvekért. Az úgynevezett más nyelvek kategóriájába tartoznak Új-Zélandon a bevándorló közösségek nyelvei, így a csendes-óceáni, az ázsiai vagy az európai nyelvek. Habár ezek a nyelvek a jogi, kulturális és oktatási környezetben formálisan kevéssé elismertek, mégis fontos részét képezik annak az apparátusnak, amelyet a bevándorlók hoznak Új-Zélandra.

Új-Zélandon a kisebbségi vagy örökségnyelvek nem létező státusza a nyelvek oktatását is megnehezíti a közoktatás keretein belül még az olyan sokak által beszélt nyelvek esetében és az ezeket beszélő közösség erőfeszítései ellenére is, mint például a hindi, amely az országban a negyedik leggyakrabban használt nyelv (Wood 2018). Az idegen nyelvek oktatása, köztük a japán, a mandarin, a francia részét képezik az iskolai curriculumnak, de a közösségi, illetve származási nyelvek egyelőre nem. Az „elég az angol” szemléletmód viszont egyre kevésbé elfogadott nemcsak a nyelvészek, hanem a szakértők, a pedagógusok és a családok részéről is.

A magyar nyelv oktatása a fentiekből következően és a diaszpóra kis létszámából adódóan nem része a közoktatásnak vagy bármelyik iskolai curriculumnak, illetve kevés a magyar mint második idegen nyelv hivatalossá tételéhez is. A más országokban működő konzulátusi modell sem létezik Új-Zélandon a diaszpóra méretéből és szétszórtságából adódóan. Ha mégis létezne ez a fajta oktatási kontextus, az azt jelentené, hogy a magyar állam nagykövetsége vagy konzulátusa biztosítja az anyanyelvi oktatás helyszínét és személyi feltételeit lektor vagy anyanyelvi tanár alkalmazásával. Mindezek hiányában a magyar nyelv és kultúra közvetítésére egyelőre kulturális egyesületek, közösségi szerveződés keretében van lehetőség.


A magyar diaszpóra és nyelv helyzete Új-Zélandon:

Arról, hogy jelenleg mennyi magyar származású ember él, kér tartós letelepedési engedélyt, illetve teljesíti az állampolgárság megszerzéséhez szükséges elvárásokat Új-Zélandon, sem nemzeti, sem nemzetközi adatok nem állnak rendelkezésre. Annyi bizonyos, hogy a statisztikai hivatalnak az előzőekben említett adatai viszonylag kis létszámú magyar diaszpóra jelenlétét mutatják. A helyi magyarok körében is leginkább valósnak vélt számadat körülbelül 4000 magyar származású embert mutat. Ez a szám már a másod- és harmadgenerációs magyarokat is magában foglalja, az ő magyarságtudatuk azonban nem feltétlenül tükrözi a felmenőik születési országához való szoros ragaszkodását. A népszámlálási kérdőívekből született statisztika szerint az 1638, magát magyarként meghatározó válaszadó közül 1626-an születtek Magyarországon, ennél azonban magasabb számban, 1953-an vallották azt, hogy beszélik a magyar nyelvet. Ez a tendencia, azaz a magyar nyelvi kompetenciával rendelkező személyek száma a 2001-es számlálás óta folyamatosan nő (2001: 1191 fő, 2006: 1473 fő, 2013: 1716 fő). A magyarul is beszélők közül a 2013-as adatok szerint 735-en legalább két, 138-an pedig legalább három nyelven beszélnek, beleértve az anyanyelvüket is (1).


Természetesen ebbe a majdnem 2000 főbe az Új-Zélandon élő magyar ajkú, magyar szülőktől származó gyerekek nem tartoznak bele, hiszen ők még nem voltak jogosultak a kérdőív kitöltésére. Felmérés által kapott pontos adat nincsen arról, hogy mennyien lehetnek azok a gyermek- vagy fiatalkorúak, akik még Magyarországon vagy már Új-Zélandon születtek, de családjuk (vagy annak egy része) magyar származású. Közülük a magyar nyelv csak azoknak elsődleges nyelve, akik az utóbbi hetekben, hónapokban vagy egy-két éven belül érkeztek az országba, és már részt vettek valamiféle intézményes (óvodai, iskolai) oktatásban Magyarországon, illetve legalább egyik szülőjük magyarul beszélt hozzájuk korábban is.


Hétvégi magyar iskolák és óvodák a világban:

Aucklandben és környékén a 2020-as évig nem létezett az a fajta, önkéntes alapon működő kezdeményezés, amely számos más országban teremti meg a magyar kultúra és nyelv átadásának biztos alapját, illetve fejleszti a magyar származású gyermekek kettős identitástudatát. Ezt a kezdeményezést a legtöbb helyen hétvégi magyar iskolának és/vagy óvodának, tanodának vagy iskolaegyesületnek hívják, de ezek a megnevezések lényegében ugyanazt az oktatási, nevelési feladatot látják el. Sok országban magyar egyesületek, cserkészcsoportok, követségek, konzulátusok vagy éppen missziós feladatokat ellátó intézmények körül valósul meg a hétvégi oktatás. Ezen intézmények nagy százaléka hivatalos iskolai vagy óvodai intézményként nem része sem az őket befogadó, sem a származási ország (Magyarország) oktatási palettájának, nem tagja egyik külföldi iskolákat tömörítő hálózatnak sem, viszont sok közülük regisztrált ismeretterjesztő, kulturális intézményként vagy egyesületként működik.

A hétvégi magyar iskolák és óvodák számára egyelőre nem létezik egységes kerettanterv vagy tanterv (habár Németországban készülőben van), a legtöbb kezdeményezés saját igényei és lehetőségei alapján alakítja oktatási tervét, éves tanrendjét. Finanszírozásukat tekintve hosszú ideig főként a nagy létszámú diaszpórákkal rendelkező országokban (USA, Ausztrália, Kanada) a helyi magyar egyesületek, önkéntes szerveződések, illetve a közösség és a szülők támogatásával valósult meg ezen intézmények működtetése, bárminemű magyar kormányzati segítség nélkül. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által több éve nyújtott támogatás a külhoni magyar közösségek működésének az elősegítésére, a kultúra és az oktatás támogatására irányul, és főként a kis létszámú, nemrég vagy újonnan indult kezdeményezéseknek nyújt pénzügyi segítséget.

A hétvégi magyar iskolák és óvodák működtetésében részt vevő személyek java része rendelkezik pedagógusi diplomával, tevékenységüket az esetek többségében önkéntes alapon végzik. A hétvégi magyar iskolába és óvodába járó gyermekek felvétele esetében vannak olyan intézmények, amelyek feltételként szabják meg a magyar nyelvi kompetenciát, máshol előny, de nem követelmény a kiegyensúlyozott kétnyelvűség. A lényeg, hogy a gyermek és az a környezet, amelyben felnő, használja a magyar nyelvet, illetve a gyermek töltsön együtt időt olyanokkal, akik a befogadó ország nyelvétől eltérően a származási ország nyelvén, azaz magyarul szólnak hozzá.


A hétvégi magyar oktatási intézmények célja szinte minden esetben a magyar mint származási nyelv oktatása, amely nemcsak a nyelv oktatását, hanem a kulturális ismeretek átadását is jelenti. Ezek egyidejű átadásával, illetve a történelem, a földrajz, a biológia, a zene, a művészetek és az egyéb tudományterületek ismereteinek a bevonásával a nyelvi kompetencia megerősítésére, a nyelvi regiszter magasabb szintre emelésére nyílik lehetőség. A legfontosabb cél, hogy a gyermek merjen kommunikálni származási nyelvén, értse meg azokat az információkat, amelyeket közölnek vele. Ha ezek az alapok már szilárdak, akkor következik a tárgyi tudás elsajátítására irányuló fejlesztés. A származási kultúra megismerése tehát nyelvi közvetítéssel egyéni tempóban, differenciáltan zajlik.


Az AUSKOLA megalakulása:

2020-ban AUSKOLA néven induló magyar iskola és óvoda is hétvégi rendszerben működik majd, hasonlóan a más országokban aktív, közösségi alapon létrehozott hétvégi oktatási intézményekhez. Hosszas gondolkodás és szervezés után végre összeálltak a feltételek az első aucklandi (egyben első új-zélandi) hétvégi magyar iskola megalapítására és beindítására. Egy lelkes csapat előkészítő munkája alapján megszületett a koncepció, kialakult az oktatók köre, az elnyert pályázati pénz pedig biztosítja a tárgyi hátteret. Az iskola célja a magyar nyelvtudás megőrzése, fejlesztése, valamint a magyar kultúra ápolása olyan érdekes foglalkozások által, amelyre a gyerekek szeretnek járni. A kezdeményezés tehát két egyformán fontos és hangsúlyos összetevőre épül: a tudásátadásra és a közösségépítésre. Az egyelőre havi egy alkalommal, hétvégén - minden hónap első szombatján, 10-től 3-ig (egy óra ebédszünettel) – tartandó foglalkozásokon a gyerekek korosztályonként, csoportbontásban vehetnének részt: a felmerült igények alapján elsőként egy kisiskolás és egy ifjúsági csoportot indul.


• a kisiskolások (5-9 év) oktatásának fő fókusza a magyar írás és olvasás elsajátítására, elmélyítésére, valamint a magyar népmesék és népszokások megismerésére helyeződne

• az ifjúsági csoport (10 évtől) projekt rendszerű oktatás keretében ismerkednének meg a magyar történelem, irodalom és földrajz legfontosabb elemeivel


A játszóház (óvodás csoport) a továbbiakban az iskola részeként működne, fő célja a legkisebb gyermekek részére találkozási lehetőség biztosítása közös játék, éneklés és mondókázás kíséretében. A foglalkozások játékos módon segítik elő a magyar nyelv minél szélesebb körű megértését és használat. Az óvoda egyben lehetőséget is jelent arra, hogy az oda járó gyermekek később megfelelő nyelvi szinten tudjanak bekapcsolódni az iskolai foglalkozásokba.


A foglalkozásokra a már jelenleg is működő játszóház helyszínén, az Active Explorers Preschoolban kerül majd sor. A Preschool a játszóház és az iskola egyik fő támogatója.


A hétvégi magyar iskola leendő tanárai magyarországi tanári diplomával rendelkező szakemberek, akik magyar mint anyanyelv és származási nyelv oktatási tapasztalattal egyaránt rendelkeznek. Rajtuk kívül a kezdeményezők olyan szülők, nagyszülők, ismerősök, barátok aktív támogatására is számítanak, akik úgy érzik, hogy szaktudásukkal, szakmai tapasztalatukkal segíteni tudnák az iskola működését.


A hétvégi magyar iskolák és óvodák szerepe és fontossága:

A finn nyelvész, Tove Skutnabb-Kangas úgy véli, hogy minden gyermeknek két fontos dolgot kell elsajátítania a nyelvek tekintetében: saját anyanyelvét és az adott társadalom domináns nyelvét. „Az anyanyelvre a pszichológiai, a kognitív és a lelki túlélés miatt van szükség – ezek kulturális jogok. Az összes többi nyelvre, beleértve annak az országnak egy hivatalos nyelvét, ahol a gyermekek élnek, a társadalmi, gazdasági, politikai és polgárjogok miatt van szükség. A gyermek képes kell legyen arra, hogy beszéljen szüleivel, családjával és rokonaival, tudnia kell, hogy ki is ő, el kell sajátítania a gondolkozás, elemzés és értékelés készségeit. Az anyanyelv(ek) alapvető(ek) ebből a szempontból. A további nyelvekre a továbbtanulás, a munkavállalás és a társadalmi életben való teljes részvétel miatt van szükség. A jó oktatás egyik célja a magas fokú több nyelvűség kialakítása” (Skutnabb-Kangas 1999: 58).


Szépe György (2006) magyar nyelvész azonban arra is utalt, hogy a gyermeknek az idegen nyelvet és a saját anyanyelvét is egy egységes rendszer szerint kellene elsajátítania. Ezért is fontos, hogy a diaszpórában élő gyermekek számára létezzenek olyan oktatási intézmények, amelyekben nemcsak gyakorolni, hanem tanulni is tudják a származási nyelvüket, vagyis az egyik anyanyelvüket. Ezek az intézmények a másodlagos szocializáció színterei, azaz a családi nyelvhasználaton és az értékrendszer elsajátításán túl a tudásátadás eszközrendszerén át a szociális identitás kialakításában is részt vesznek. A hétvégi magyar iskolák és óvodák sajátos pedagógiai és nevelési célokkal rendelkeznek, amelyek leginkább a magyarországi tanodaprogram célkitűzéseivel hasonlíthatók össze a működési formát és a specifikus tudástartalmat tekintve, de a kulturális kompetenciafejlesztés és az identitáserősítő funkciók eltérő jelleget adnak ennek az oktatási formának. Természetesen nagy hangsúlyt kapnak a látens szocializációs eljárások is a diaszpórában működő hétvégi magyar iskolák és óvodák esetében, ugyanis ezek közvetítik a gyermekeknek az adott diaszpórában élő közösség, valamint a magyar iskola és óvoda pedagógusai által képviselt értékeket, normákat, szemléletet.


A magyar kultúra és származástudat erősítése azonban az adott társadalom normáinak és szabályrendszerének a figyelembevételével kell, hogy történjen, mivel e gyermekek magyarsága csak egy része a személyiségüknek és származásuknak. Mindegyikük esetében eltérő, hogy mennyire válik identitástudatuk domináns elemévé a magyarsághoz tartozás. A diaszpórában felnővő gyermekek már több nemzet gyermekei, akiknek azt kell elsősorban megtanulniuk, hogy a bennük élő kulturális sokszínűséget hogyan kezeljék. A hétvégi iskolák és óvodák egyik fontos szerepe abban áll, hogy betöltik azt az űrt, amelyet a kisebbségi nyelvek esetében a befogadó országok oktatási rendszerei nem tesznek meg, mert nem áll módjukban minden egyes bevándorló kisebbség nyelvi és kulturális aspirációját finanszírozni, támogatni. A sokrétű nyelvi közeg viszont, amelyet a bevándorló kisebbségek jelenléte és az általuk létrehozott oktatási, kulturális intézményrendszer generál, a közjavak gyarapodásához, kulturális sokszínűséghez vezethet, amelynek értéke pénzben nem mérhető közösségi értéket teremt. Természetesen értelmetlen lenne egy ország (esetünkben Új-Zéland) nagy, koncentrált őshonos kisebbségének a lehetőségeit összehasonlítani a főként kis létszámú bevándorló kisebbségekével és hasonló megoldásokat keresni a kisebbség által képviselt értékek megőrzésére. A kétnyelvűség fenntartásához szükséges feltételek megteremtése azonban a szétszórt, kis létszámú diaszpórák esetében is lehetséges, ha a kellő erőforrások mellett az elhivatottság is megvan.

Vadász Viola



A cikkhez felhasznált irodalom:

(1) NZ.Stat. https://www.stats.govt.nz/ (2020. február 12.)

Lo Bianco, Joseph. – Wickert, Rosie (ed.) 2001. Australian Policy Activism in Language and Literacy. link

Skutnabb-Kangas, Tove 1997. Nyelv, oktatás és a kisebbségek. Teleki László Alapítvány. Budapest.

Spoonley, Paul – Bedford, Richard 2012. Welcome to our world? Immigration and the reshaping of New Zealand. Dunmore Publishing. Auckland.

Szépe, György 2006. Hasznos nyelvészet. Kísérlet munkásságom összefoglalására. Budapest–Pécs

Waite, Jeffrey 1992a. Aoteareo: Speaking for Ourselves Part A: The Overview. Learning Media. Wellington.

Waite, Jeffrey 1992b. Aoteareo: Speaking for Ourselves Part B: The Issues. Wellington.

Wood, Pushpa 2018. Do we have Hindi teaching capability in New Zealand? link



„Nagyon örülnénk, ha indítanátok egy magyar iskolát. Ákos 7 éves és születése óta magyarul beszélünk hozzá, tanítjuk, amire csak tudjuk. Fontos számunkra, hogy beszélje az anyanyelvünket, és amikor hazalátogatunk Magyarországra, akkor otthon érezze magát, és tökéletesen tudjon beszelni a nagyszüleivel, unokatestvéreivel. Ákos most tanul olvasni és írni az iskolában; mindig érdeklődik, hogy magyarul hogyan kell a betűket kiejteni és olvasni. Próbáljuk tanitani, de egy szakember biztos jobb módszerekkel tudna segíteni a tanulásban.”

Csizmadia-Hajmási Kinga



„Nem régóta vagyunk itt Új-Zélandon, a gyerekeink eddig Magyarországon jártak iskolába. Nekünk a magyar nyelv az elsődleges nyelvünk: ezen beszélünk egymás között, ezen gondolkodunk és ezen álmodunk. A magyar nyelv mindig is a részünk lesz, bárhol élünk is. Mint ahogy részünk a magyar kultúra, a történelem, a magyar tájak, a magyar emberek.

Nagyon jó dolog, hogy itt a világ másik oldalán nem csak a családunk körében lehetünk magyarok, hanem vannak magyar barátaink is, és most egy iskola is lesz, ahol közösségben is lehet magyarul beszélni, tanulni, viccelődni. Fontosnak tartjuk, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a különböző területek fontos fogalmait magyarul is elsajátítani és emellett persze fejlődjön a magyar nyelv-irodalom-, történelem-, és földrajz tudásuk is; és örülök annak, hogy ebben nem csak magunkra hagyatkozhatunk.”

Láng Beáta



„Nagyon fontos értéknek gondolom a magyar nyelv megőrzését és ápolását annak ellenére, hogy nem egyszer dolog. Mi itthon csak magyarul beszélünk a férjemmel és a lányok is csak magyarul beszéltek addig, amíg közösségbe nem kerültek. Rengeteget olvastunk nekik és szinte minden évben hazautaztunk, hogy kapcsolódni tudjanak a gyökereikhez, lássák és tudják, hogy mi honnan jöttünk.

Mikor iskolába kerültek, minden ismeretanyag angolul érkezett és nem volt meg a magyar megfelelője a szókincsünkben. Az az én döntésem volt, hogy nem tanultam velük itthon és nem járattam őket különórára, ennek ellenére nehéz volt elfogadnom, hogy nekik nem a magyar az első nyelvük. Rendkívül örültem a kezdeményezésnek, amikor hallottam, hogy magyar iskola szerveződik, mert jó lenne, ha a lányaim megtanulnának írni és olvasni is magyarul, ezáltal elérhető lenne számukra a csodás magyar irodalom. “Ahány nyelvet beszelsz, annyi embert érsz”.”

Németh Tímea



Az iskolával kapcsolatban bővebb információ kérhető személyesen az augusztus 9-i klubnapon, a Magyar Klub e-mail címén és a lang.beata@gmail.com címen.


Az első iskolai nap: 2020. szeptember 5. 10:00-15:00


A játszóház és az iskolai foglalkozások helyszíne: Active Explorers Preschool, 55 Sainsbury Road, Mount Albert, Auckland, 1025