A Dél-Alföldön fekvő Csongrádon születtem, ahol tizenkét évet töltöttem a helyi színjátszó csoportban. Itt ismerkedtem meg a magyar népmesék világával, a magyar nyelv szépségeivel. Ebben az időszakban kezdtem a lovaglás és a lovas kultúra iránt is érdeklődni, ami szintén meghatározó élményekkel gazdagított.
Egyetemi tanulmányaimat Szegeden, az Állam-és Jogtudományi Karon, nemzetközi tanulmányok képzésen folytattam, ám a mesterképzés megkezdése előtt a 2018-as évi Kőrösi Csoma Program ösztöndíjasaként Párizsba kerültem a Párizsi Magyar Iskola Egyesület – Kabóca tanáraként, programszervezőjeként. A Párizsban töltött időszak rádöbbentett arra, hogy milyen szerencsés helyzetben is vagyok, hogy lehetőségem volt megélni ennyi életre szóló élményt és megismerni megannyi csodás embert. Ennek hatására a mesterképzés mellett becsatlakoztam a szegedi székhelyű Motiváció Műhely munkájába, ahol az egyesület hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok hátránykompenzációjával és tehetséggondozásával foglalkozik. A balástyai tanodában töltött évek szintén olyan tapasztalatokkal szolgáltak a számomra, amiket kamatoztatni szeretnék a mostani kiküldetésem alatt. A korábbi KCSP-s élmények olyannyira meghatározóak voltak az életemben, hogy eldöntöttem, ismét nekivágok egy újabb kalandnak itt, Új-Zélandon. Fő profilom a magyartanítás, programszervezés és közösségépítés, ehhez mérten pedig az a célom az aucklandi kiküldetéssel, hogy a helyi magyarság életébe tevékenyen bekapcsolódjak, segítsek a kintiek identitástudatát megtartani, erősíteni. Várom, hogy mindenkit megismerhessek, és hogy együtt alakíthassuk az itteni magyar közösség programjait, életét.
Győri Ágota
Hat éves korom óta a tánc az életem része. Tanulni a Győri Tánc és Képzőművészeti iskolában kezdtem, ahol balett, néptánc és modern óráim is voltak. Győri iskolás éveim alatt divat-táncolni is jártam. Sokszor tértem haza országos versenyekről aranyéremmel a nyakamban. Amikor eldöntöttem, hogy én a tánccal szeretnék foglalkozni, felvételiztem a Magyar Táncművészeti Egyetem klasszikus balett szakára. Sikeres felvételim után először kollégiumba kerültem, ahol önállóságot és tiszteletet tanultam, majd kiköltöztem családi lakásba. Kollégiumi éveim igazán meghatározó évek voltak számomra. Rengeteg barátom lett, köztük olyanok is, akik néptánc szakirányon voltak. Mindig is szerettem a néptáncot, de nekik köszönhetem az első táncházas élményeimet. Az első táncház után engem már nem lehetett kimozdítani ebből a közegből. Táncházak után táborok következtek, ahol még több barátra tettem szert. Az egyetem alatt annyira beleszerettem a néptáncba, hogy a hosszú balettórák mellett, külön néptáncóráim is voltak. Nagy öröm volt számomra, hogy a testvéreim is elkezdtek érdeklődni a táncházmozgalom iránt. Nagy családból származom, így tudom milyen sok emberrel egyszerre foglalkozni. Heten vagyunk testvérek és édestestvéreimen kívül is sok kiskorú családtagom van. Megértem a gyerekek nyelvét és nagyon szeretek róluk gondoskodni. Többször volt már olyan alakalom, amikor én vigyáztam sok kisgyerekre egyszerre. Sokat játszottunk együtt és szerintem nagyon jól érezték magukat velem. A táncművészet területén sajnos nem találtam meg a helyem. Az egyetem után dolgoztam táncosként két hónapig. Akkor jöttem rá arra, hogy nekem nem a színpadon van a helyem, sokkal jobban érdekel a tanítás és a gyógyítás, így elhatároztam, hogy a táncművész diplomámat kiegészítem gyógytornász tanulmányokkal is. Minden erőmmel azon leszek, hogy megmutassam, hogy a tánc mennyi örömet és boldogságot tud okozni kicsiknek, nagyoknak. Hogy néptánc mellett a balettot is taníthatok az meg csak hab a tortán, nagyon örülök neki. Remélem, hogy másnak is ad annyi élményt, amennyit nekem adott. Várom nagyon a közös munkát, a sok szuper programot. Igyekszem minden tudásomat átadni és minél több színes programmal, élménnyel gazdagítani az itteni közösség életét.
Póda Petra Piroska
