AUSKOLA - AUGUSZTUS

A reggelünk bemelegítő játékokkal kezdődött. Először körbeadtunk "tapsokat", aztán a "hónalj-pingvint" és végül jó pár kör grimaszt, ezen mindannyian jól szórakoztunk. Ezután szokás szerint átnéztük a naptárat, az időjárást, az évszakokat, beszélgettünk a télről, és a közelmúltbeli és közelgő "téli" nyaralásokról is. Tízóraiztunk, majd kiszaladtunk egyet szusszanni a játszótérre. Egy kör emelt szintű bújocskával fejeződött be a szünet, mert akit nagy igyekezettel mind az öten kerestünk, az végig odabent várt ránk a teremben. Ekkor aztán nekiláttunk az "építkezésnek". Az alap hajtogatás után, mindenki szabadjára engedhette a fantáziáját: volt aki szállodát volt aki a saját otthonát tervezte és rajzolta meg. Készültek extra árkategóriás luxus apartmanok és kedvezményes árú alapellátású szobák is; biztató volt látni, hogy az újdonsült ingatlan tulajdonosok mindenre gondolnak! Mindenki nagy megelégedésére nemsokára megérkezett a pizza, amit ismét együtt fogyasztottunk el, ezután jöhetett az igazi játszótéri szünet is, szünet után pedig megismerkedtünk "A Szegény csizmadia és a szélkirály" történetével. A nap második részét origamival folytattuk, dobogó szíveket hajtogattunk, amiből a leges legkitartóbbnak, tehát akinek nem kevesebb mint nyolc(!) szívet sikerült készítenie és egymásba illesztenie, annak egy forgatható, nyitható-zárhat csillag lett a jutalma. Hogy jól menjen a hajtogatás természetesen mindenki kapott meglepetés nasit is. A napot bumeráng hajtogatással - játszással és közös takarítással zártuk.

Kuki Edina

A mai nap tartalmas és élményekben gazdag foglalkozással telt. A reggelt közös énekléssel kezdtük, ami nemcsak jó hangulatot teremtett, hanem remek lehetőséget is nyújtott a hangképzés és a kiejtés gyakorlására. Ezt követően az ábécé betűivel ismerkedtünk meg. Minden egyes betűhöz tanultunk egy-egy új szót, így a gyerekek játékos formában bővíthették szókincsüket. A tízórai után vásárlós szerepjáték következett. Először közösen elsajátítottuk a vásárláshoz szükséges alapvető szókincset, majd a gyerekek izgatottan vetették bele magukat az önálló vásárlásba. Nagy örömmel próbálták ki magukat eladóként és vásárlóként is, és láthatóan élvezték, hogy valódi helyzetekben használhatják a frissen tanult kifejezéseket. A délelőtt zárásaként egy vidám bingó játékot játszottunk, amelyhez előzetesen megtanultuk a képeken szereplő tárgyak és egyéb fogalmak nevét. A játék során a gyerekek lelkesen figyeltek és versenyeztek egymással, mindezt tanulással ötvözve. Az ebéd utáni csendesebb időszakban a kreativitásé volt a

főszerep: origamit hajtogattunk és rajzoltunk. A kézműves tevékenységek során a finommotorikus készségek fejlődtek, Összességében a mai nap során változatos, élményalapú tevékenységeken keresztül gazdagodtak a gyerekek magyar nyelvi ismereteivel, miközben sokat nevettek, játszottak, s ami a legfontosabb: együttműködtek.

Andrell Erika

Az augusztusi suli napon nem voltunk túl sokan, mivel még mindig sokan Magyarországon nyaraltak. A középső csoport a Fanni által szervezett szuper, szórakoztató bemelegítő játék után összeült, hogy elmeséljük egymásnak, mit csináltunk a szünetben. Riley elrappelte, mennyire jól érezte magát a dél- afrikai szafarin, és mi nagy figyelemmel, egy kicsit irigykedve hallgattuk a fantasztikus beszámolóját. Délelőtt az álomvilágba kalandoztunk: először egymásnak elmeséltük, milyen álmaink vannak, mi is az álom valójában, ki milyen nyelven álmodik, és vajon színesben vagy fekete-fehérben álmodunk-e. Legtöbben iskolai “rémálmokról” vagy vicces állatos álmokról meséltek. Ezután Marc Chagall álomszerű művészetével ismerkedtünk meg, majd a pizzázás és játék után délután “chagallosan” alkottunk. Legközelebb folytatjuk az álmodozást.

Lenihan Dóra

Az augusztusi foglalkozást a nagyok csoportja vidám cirkuszi és zsonglőrfeladatokkal kezdte. Kipróbáltuk a forgótányérozás alapjait, és Áron megmutatta, hogyan lehet egyszerre három labdát a levegőben tartani – nem is olyan könnyű, mint amilyennek látszik! A délelőtt fénypontja ismét A Pál utcai fiúk híres, drámai „Einstand” jelenete volt. A résztvevőket arra kértük, idézzenek fel egy-egy olyan pillanatot az életükből, amikor valami nagyon igazságtalannak tűnt. Ezeket a személyes történeteket aztán összefűztük Molnár Ferenc regényének eseményeivel, így a jelenet még közelebb került hozzánk. Délután egy rövid beszélgetést tartottunk a „Gitt- egyletről”, majd mindenki elkészíthette saját kabaláját „gittből” – vagyis agyagból. A gyerekek fantáziája szárnyalt, és a kis alkotások mind egy-egy személyes történetet meséltek el.

Csata István

Új hónap, újabb foglalkozás az Aucklandi Magyar Iskolában. Ezúttal egy különösen pörgős, reakciót fejlesztő játékot hoztam a gyerekeknek reggeli bemelegítő játéknak, amiben párokba rendeződve, egy labdát kellett minél gyorsabban elkapniuk, de csak akkor, amikor elhangzott a „labda” szó. A játék első szakaszában a párok egymással szemben álltak, a labda középen a földön, egyenlő távolságra mindkét féltől. Miközben soroltam a testrészeket, mint „térd”, „fül”, „váll” a gyerekeknek az adott testrészüket kellett megérinteniük. Amikor végre elkiáltottam magam, hogy „labda” , mindkettejük célja az volt, hogy elsőként kapják fel a földről. A gyerekek hamar ráéreztek a játék dinamikájára, így jöhetett a nehezítés, háttal kellett állniuk egymásnak, és úgy figyelni az instrukciókra. Ez nemcsak a mozgáskoordinációt és a gyors reakciót fejlesztette, hanem a magyar nyelvű instrukciók pontos megértését is gyakorolták közben. A játék során javult a koncentrációjuk, a hallás utáni szövegértésük, és közben rengeteget nevettünk együtt. Ezután a szokásos játszócsoportos délelőtt következett, ahol a színezés, ragasztás, vágás volt a főszerepben. Fantasztikus volt látni, ahogy a gyerekek elmélyülten dolgoztak. Elhatározták, hogy minden egyes színezőt kiszíneznek, amit aznap hoztam. A kézműves során a ragasztás és a vágás is teljes koncentrációval zajlott, a kis kezek szorgalmasan alkottak, mindenki büszkén mutatta meg a kész munkáit. Amikor azonban valaki kimondta a varázsszót, hogy „játszótér” , már repültek is fel a székből, és rohantak a mászókához, ahol úgy másztak fel és alá a különböző elemeken, mint pókember. Aztán egy újabb mágikus mondat, mint az „itt a pizza!” hallatán újabb futóverseny indult a pizzás dobozok felé. Az ebéd után a középső és MID-es csoportos lányokkal kézműveskedtünk tovább. Én is tanultam a nap során, hiszen a lányok olyan origamikat készítettek a szabadidőben, amit én is megirigyeltem, így kértem őket, hogy mutassák meg nekem, hogy kell origamit készíteni. Cserébe én is megmutattam nekik a táborban nagy sikert aratott box fonást, amibe lelkesen kapcsolódtak be a lányok. A napot pedig, ahogy már-már hagyománnyá vált közös tánccal zártuk. Természetesen nem maradhatott ki az „Éjjel soha nem érhet véget , és

még sok más ismert magyar sláger, amire együtt ugráltunk, pörögtünk, forogtunk. Találkozunk szeptemberben, újra tele ötlettel, játékkal és magyar szavakkal!

Csényi Fanni

Az augusztusi iskolanapon folytattuk a gyerekekkel a Pál utcai fiúk egy jelenetének felállítását, méghozzá azt az üveggolyós jelenetet, amikor a Vörösingesek elveszik Nemecsektől az összes golyóját. Sokáig gondolkoztam, hogyan kellene ezt úgy megcsinálni úgy, hogy ők is tudjanak kötődni az egészhez. Arra jutottam, hogy eleinte kezdjünk csak játékkal, kezdjünk el üveggolyózni. Ez hatalmas sikert aratott, olyannyira, hogy egy ponton túl ezen nem is tudtunk továbblépni, a játék heve annyira elrepítette őket magával. Ráeszméltem, hogy nem is feltétlenül kell lemásolnunk a jelenetet a filmből. Helyette elkezdődött egy beszélgetés arról, hogy mit is jelent az 'Einstand' , mit jelent elvenni valakitől valamit. Mit jelent az, hogyha nekünk fáj valami, illetve, ha az a valami fáj, akkor miért fáj. E beszélgetés nyomán egyszer csak megszületett az előadásunk alapja. A gyerek őszintén elmeséltek egy-egy személyes jellegű, akár a közelmúltban, akár régebben történt, számukra fájdalmas eseményt, vagy helyzetet, cselekedetet, amelyet bántásként éltek meg. Ahol velük történt meg az Einstand. Azáltal, hogy mindezeket az élményeket megosztották egymással többféle csatorna is kinyílt: a jobb megismerésé, az érzésekről való könnyebb beszélgetésé a színház mint pedagógiai eszköz aktív közreműködésével. Ennek a pszichodrámai akciónak találtunk egy színpadi formát is, de ennek kimenetelét még nem lövöm le, maradjon meglepetés.

Darvasi Áron