NAPKÖZIS TÁBOR AUCKLANDBEN

Július elején napközis tábort tartottunk az aucklandi magyar gyerekeknek. Az ötlet egy júniusi beszélgetés során született meg, amikor azon gondolkodtunk, hogyan tudnánk színesíteni a közösségi programokat az iskolai szünet idején. Bár eredetileg egy kirándulást terveztem, az időjárás miatt ez most nem bizonyult ideálisnak. Így jött az inspiráció: mi lenne, ha tartanánk egy napközis tábort, hiszen Magyarországon évek óta táboroztatok a táncegyesületemben, ahol közel száz gyerekkel töltjük együtt a nyarat tánccal, játékkal és vidámsággal. Idén, hosszú idő után először, nekem is hiányzott ez a nyüzsgés, így adta magát a gondolat, hogy a magyar közösség

gyerekeinek is szervezzünk hasonlót itt Aucklandben. Egy gyors felmérés után kiderült, hogy több család is marad a városban a szünetben, így rögtön bele is vágtam a szervezésbe. A helyszínkereséstől kezdve a játékok, kézműves ötletek és különféle feladatok összeállításáig minden percben azon dolgoztam, hogy tartalmas, vidám programokat állítsak össze. Külön kihívást jelentett, hogy a korosztályok igen változatosak voltak, így igyekeztem olyan feladatokat összeállítani, amik egyszerre gondolkodtatják, szórakoztatják és összehozzák a csapatot. A tábor napján izgatottan érkeztek a gyerekek, tele energiával és kíváncsisággal. A nap célja egyértelmű volt: mindenki jól érezze magát, találjon magának elfoglaltságot, barátokat, és persze egy kis magyar szót is halljon, gyakoroljon. Délelőtt székfoglalóval, tűz-víz-repülő játékkal kezdtünk, a versenyszellem hamar megmutatkozott a gyerekek között. Kézműveskedésre is sor került: színezés, rajzolás, kreatívkodás, a lányok nagy kedvence pedig a klasszikus box fonás lett. Gyerekkoromban több száz ilyen fonatot készítettem, így külön öröm volt látni, ahogy a gyerekek is felfedezték ennek a színes technikának a trükkjeit. Viki például annyira belejött, hogy négy fonást is készített a nap folyamán! Természetesen a finomságokról sem feledkeztünk meg. A gyerekek étvágya határtalan volt, így a rágcsálnivalók gyorsan fogytak. Délután a labirintus és szókereső feladatok következtek, melyek helyes megoldásáért csoki járt nyereményként. Még azok a gyerekek is szépen helytálltak, akik csak most ismerkednek a magyar nyelvvel. A délután sztárja a klasszikus tátika hajtogatás lett, amit a gyerekek szinte megállás nélkül gyártottak, színes papírból, saját ötletekkel feltöltve. Közel húsz darab készült, mindegyik tele vicces vagy ügyességi kihívásokkal. A nap fénypontja a "Ki mit tud" volt: Ella például felsorolta az összes iskolatársát ABC sorrendben, míg Ábel sajátos tehetségével, az evéssel aratott nagy sikert. A napot tánccal, közös nevetéssel, akasztófával és játékkal zártuk, és szinte észre sem vettük, hogy már meg is érkeztek a szülők. Olyan gyorsan eltelt ez a nap! Bízom benne, hogy a gyerekek is olyan jól érezték magukat és aki most nem tudott velünk tartani, annak sem kell csüggednie, már tervezzük a következő hasonló napot a következő iskolai szünetre!

Csényi Fanni

KCSP ösztöndíjas

Az első aucklandi napközis táborba az AUskola kis-, közép és nagycsoportjából is jöttek gyerekek, hogy egy egész napot velünk töltsenek. Fanni készített egy egész napos tervet, ami mentén mindig kéznél volt egy foglalkozás, legyen az kézműves, vagy kicsit sportosabb, mint például a székfoglaló. Én jómagam az improvizálás híve vagyok. Az eddigi tanítási tapasztalataim alapján azt látom, hogy mindig jó, ha van egy vázlat, amihez lehet nyúlni, de a gyerekek a legváratlanabb dolgokban lelik örömüket, így a helyszínen találtam ki játékokat számukra. Az egyik kisfiúval kerestünk két vastagabb könyvet, aminek a fedele nem volt nagyon kemény, épp annyira csak, hogy meg tudjon hajolni, így a könyv tökéletes pingpong ütővé alakult. Negyvenkettőig jutottunk. Aztán persze elkerülhetetlen volt az égig érő legótorony építése vagy a bújócska. Később a lufi levegőben tartását is megpróbáltuk az udvaron, de a léggömböt elfújta a szél. Az egyik személyes kedvencem a Scrabble nevű szókirakó játék volt, ahol magyar szavakat raktunk ki a gyerekekkel, ezzel is gyakorolva anyanyelvünk helyesírását. A játékokat meg-megszakítottuk hol kivi, (nem kiwi!) hol pedig csoki evéssel, így a gyerekek egész nap energikusak maradtak és sikerült lekötni a figyelmüket.

Darvasi Áron

KCSP ösztöndíjas