top of page

Becsengettek

Ráhangolódással, ismerkedéssel indult az AUskola ötödik tanéve




Elkezdődött az AUskola új tanéve, amiben ismét részt vehetek segítőként. Ez alkalommal a nap témáját március 15-e és a húsvét adták. Sajnos idén nem tarthatjuk a foglalkozásokat a megszokott helyen, úgyhogy a helyszínváltozás végett egy nem szokványos tanítási napra került sor márciusban. A tanárok évnyitó beszéde után meg is kezdtük a délelőttöt egy nagyon szuper akadályversennyel: volt kötélhúzás, célba dobás, tojás keresés és még sok minden más. Az állomásokat a gyerekek nagyon ügyesen teljesítették; a nagyobb gyerekek segítették a kisebbeket, amit nagyon jó volt látni. 


A feladatok teljesítése után egy igazán érdekes előadáson vehettek részt az iskolások Kovács Tamás jóvoltából, aki a Magyarországtól Új-Zélandig tartó biciklitúrájáról mesélt nekünk. Tamás hatalmas kalandját mindenki nagy érdeklődéssel kísérte végig. Az előadást követően ebédszünetet tartottunk, amelynek nemcsak a pizzázás, hanem a szabadon eltölthető idő is része. A lányokkal ugróköteleztünk, a fiúkkal kosaraztunk. 


A nap második részében kézműves foglalkozáson vehettek részt a gyerekek: készíthettek húsvéti képeslapot, nemzeti színű pillangót, puli kutyát és még a tojásfestés is belefért. Úgy gondolom, hogy a helyszínváltozás ellenére is nagyon szuperül sikerült az első napunk és a gyerekek jól érezték magukat. 


Remek hangulattal kezdtük meg a tanévet és ezt visszük is tovább! Következő alkalommal kirándulni megyünk Tiritiri Matangira, ami szintén egy izgalmas programnak ígérkezik, addig is élvezzük még a napsütést és a meleg időjárást! A kompon találkozunk! 



Póda Petra Piroska

KCSP ösztöndíjas



 




Petrától eltérően, nekem ez volt az első alkalom, amikor először találkozhattam az iskolához kötődő magyar közösséggel. Izgatottam vártam, hogy milyen lesz az első iskolanap, mivel hiába meséltek róla, mégsem tudtam teljesen elképzelni, hogyan alakul majd, hányan lesznek, milyen is lesz a játszócsoport, amelynek szervezésében részt veszek majd én is. 


Remek ötlet volt az, hogy első alkalommal akadályversenyek és kézműves feladatok legyenek vegyítve, mert így a gyerekek ezek során még jobban meg tudták ismerni egymást és minket is. Mivel ez alkalommal a játszócsoport nagyon családias körben zajlott, öröm volt nézni, ahogy a szülőknek is alkalma nyílt arra, hogy egymással beszélgessenek, mialatt a picik játszottak. 


A játszócsoport mellett ahol tudtam, segítettem, így minden állomásnál láttam, ahogy a nagyobbak játszanak. Miközben egyik csoportról mentem a másikra és figyeltem, hogy milyen önfeledten “versengenek egymással” a gyerekek, teljesen elkapott az az érzés, hogy de jó, én valóban erre jelentkeztem, és most végre itt lehetek.


Összességében mégis azok a pillanatok hatottak meg leginkább, amikor azt tapasztaltam, hogy még a játék közepette is ténylegesen tanulnak magyarul is a gyerekek. Talán az egyik kedvenc történetem erről a napról az, amikor a kézműves feladatoknál az egyik csapat éppen húsvéti képeslapokat gyártott. Újságpapírból lehetett kivágni húsvéti képeket, azonban az egyik szemfüles kisfiú kiszúrt egy cikket, aminek “Véradó nap” volt a címe. Egy rövid nevetgélés után odafordult hozzám, majd komolyra váltva megkérdezte: egyébként mit jelent a véradás? Miután elmagyaráztam, bólintott és megkérdezte, hogy akkor megyünk kosárlabdázni? 


Visszatekintve az egész napra az első gondolat, ami eszembe jut az az, hogy mennyire hálás vagyok, hogy itt lehetek. Ez az élmény még jobban motiválttá tett abban, hogy az elkövetkezendő eseményeken ugyanilyen boldog pillanatokat tudjak okozni a gyerekeknek, mint amilyeneket ők adtak nekem már az első iskolanap alkalmával. 



Gusztos Enid

KCSP ösztöndíjas

71 megtekintés

Komentarze


bottom of page