AUskola - Májusi foglalkozás

Ezen a napon folytattuk az ismerkedést a magyar betűkkel, hangokkal, szótagokkal. Készítettünk robot-emberkét ruha csipeszből, akinek bizony kitűnően ment a szótagolás, játszottunk dominót foglalkozásokból és "akasztofát" is. Pizza

után játszótér, aztán mese következett. Először megnéztük a Ludas Matyit diafilm felvételen, azt követően pedig régimódi mese olvasás formájában ismertük meg Lázár Ervin furfangos Nyúl tolmácsát. Miután magunk is kipróbáltuk a tolmácsolást, jöhetett egy rögtönzött zenés táncos ki-mit-tud. A napot kézművessel zártuk, mégpedig az édesanyáknak készítettünk szívből-lélekből ajándékokat. Jövő héten találkozunk!

Kuki Edina

A májusi foglalkozáson a MID-es csoport a napot gyerekdalok éneklésével kezdte. Közösen többször is elénekeltük a „Süss fel, nap!” című dalt, valamint eljátszottuk és elénekeltük a „Csip-csip csóka” címűt is. A gyerekek nagyon jól szórakoztak közben. A következő feladatban a képen látható tárgyakat kellett megnevezniük és szótagolniuk, majd a

magánhangzókat gyakoroltuk, különös figyelmet fordítva az „A” és „Á” betűk felismerésére a szavakban. Le is írtuk azokat a szavakat, amelyekben ezek a magánhangzók szerepeltek. A szép időt kihasználva kimentünk az udvarra egy kis versenyre: kötélhúzás következett, ami mindenki nagy örömére szolgált. Ebben természetesen az iskola

apraja-nagyja részt vett. Ebéd után a kézműves kuckóban anyák napi meglepetést készítettünk. A gyerekek olyan lelkesen dolgoztak, hogy a másfél óra szinte észrevétlenül elrepült.

Andrell Erika

A legutóbbi iskolai foglalkozásunk középpontjában a költészet állt. Először a magyar ábécével, a

szavakkal és a szótagolással ismerkedtünk, hiszen ezek az alapok elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy később saját kabuki verseket alkothassunk. Ezután közösen elgondolkodtunk azon, mitől lesz egy szöveg vers, és mi teszi a költészetet különlegessé. Őszi témájú vershez gyűjtöttünk szavakat, majd az anyukákról beszélgettünk –

többen közülük is tudtak néhány verset, amit szívesen megosztottak velünk. Anyák napjára „szeretetbefőttet” készítettünk, amelybe belekerültek az általunk írt kabuki versek is. A délután folyamán a középsős és nagyobb lányok Fanni vezetésével tánckoreográfiát tanultak, amellyel év végén szeretnék meglepni a szülőket.

Dóra Lenihan

Ezen a hétvégi iskolanapon komolyabb témát dolgoztunk fel a gyerekekkel, de mielőtt belevágtunk volna a vállalkozások világának felfedezésébe, vidám bemelegítő játékokkal hangolódtunk rá a napra. Kötélhúzás és tollviadal is szerepelt a programban, amelyek sok nevetést és jókedvet hoztak a csapatnak. A vállalkozásról szóló órát Csizmadia Attila tartotta, aki egy előadással készült a gyerekeknek. Délelőtt azt vizsgáltuk meg, miért van szükség vállalkozásokra, hogyan készül egy termék, és milyen lépések vezetnek el a megvalósításig. Kitekintettünk az aucklandi magyar vállalkozások világára is – például a Hungarian Sausage Box-ra –, és beszélgettünk arról, milyen költségei lehetnek egy vállalkozásnak. Megismerkedtünk néhány alapvető pénzügyi fogalommal is: megtanultuk, mi a bevétel, hogyan csoportosítjuk a költségeket, majd áttekintettük a különböző vállalkozástípusokat. Végül arról beszélgettünk, milyen szempontok alapján érdemes foglalkozást választani. A gyerekekkel közösen gondolkodtunk arról is, ki mit csinálna szívesen. Egy IKIGAI- ábra segítségével elemeztük, hogy mi az, amit szeretnek csinálni, mire van szüksége a világnak,

miért fizetnek, és miben jók igazán. A délután folyamán megtanultunk gojszlizni, vagyis üveggolyózni, és elkezdtük megalapozni A Pál utcai fiúk üveggolyós jelenetét, amelyet az év végén a nagycsoportosokkal fogunk bemutatni.

Darvasi Áron és Csata István

Májusban ismét egy jó hangulatú, tartalmas szombatot tölthettünk együtt az Aucklandi Magyar Iskolában. A napot – akárcsak legutóbb – ismét fakultatív gitárórával indítottuk, amelyet Csaba, a gitártanár másodszor tartott meg az érdeklődő gyerekek számára. A közös programot ezúttal is néhány bemelegítő játékkal indítottuk. A gyerekek körben álltak, és az én utasításaimat ismételve hajtották végre a feladatokat. Például, amikor azt mondtam: „Ugorj balra!”, ők hangosan megismételték, majd valóban balra ugrottak. Ezután nehezítettünk a játékon: bár az utasítást kimondták, a mozdulatnak az ellenkező irányba kellett történnie. Itt már akadt némi kavarodás, de hamar belejöttek a gyerekek. Végül tovább bonyolítottuk a szabályokat: most már a kimondott szövegnek kellett az ellenkezőjének lennie, miközben a mozgásnak az eredeti utasítást kellett követnie. Ez volt a legnagyobb kihívás, de sok nevetés és kitartás mellett ezt is sikeresen teljesítették. Ezután, utolsó játékként következett az egyik nagy kedvencem, az „emberi csomó”. Csukott szemmel mindenki megfogta valakinek a kezét, majd közösen kellett kibogózni a kezekből keletkezett csomót.

A játékokat követően kisebb csoportokra oszlottunk, és kezdetét vették a foglalkozások. Én a játszócsoporttal maradtam, ahol anyák napi meglepetéseket készítettünk. Mivel Új-Zélandon az anyák napját egy héttel később ünneplik, így éppen jókorra időzítettük a kézműveskedést. Az ajándékok elkészülte után színes szivárványokat alkottunk, miközben játékos formában ismerkedtünk a színek magyar neveivel. A délelőtti programot a gyerekek által nagyon várt pizza ebéd koronázta meg. Mindenki jóízűen falatozott, majd néhány perc múlva már újra birtokba vették a játszóteret, mintha az ebéd csak egy pillanatnyi megálló lett volna a sok játék között.

A délutáni foglalkozáson a középső és nagycsoportos lányokkal elkezdtünk közösen betanulni egy különleges koreográfiát, amelyet az évzárón szeretnénk majd előadni. A táncot ismert magyar slágerek válogatására álmodtuk meg, így nemcsak a lépéseket, hanem a dalok szövegét is együtt gyakoroltuk. Ennek a produkciónak az igazi varázsa akkor mutatkozik meg, amikor együtt énekeljük – vagy inkább teli torokból kiabáljuk – a jól ismert sorokat, például: „Az éjjel soha nem érhet véget.” A lányok hatalmas lelkesedéssel vetették bele magukat a próbába, és én is szívből élveztem minden percét. Felemelő érzés átadni a mozgás és a zene örömét, különösen úgy, hogy olyan dallamok csendülnek fel, amelyekre egykor én is táncoltam gyerekként. Ismét egy vidám, élményekben gazdag napot zártunk, tele játékkal, nevetéssel és jókedvvel.

Júniusban újra találkozunk!

Csényi Fanni

Izgalmasan telt a májusi iskolai nap. Szombat, kellemes 18 fok, felhők csupán szórványosan, a nap süt. Tökéletes idő egy vidám, szombati tanításra. A nagycsoportosokkal délelőtt a vállalkozást, mint gazdasági formát beszéljük át. Korukat meghazudtoló érettséggel tudják a válaszokat és hirtelen azt veszem észre, hogy nem a nagycsoportban vagyok, hanem kisvállalkozók között. A délelőtti órát egy kötélhúzó versennyel szakítjuk meg; múlt héten legyőztek a porontyok, de most éltem a lehetőséggel és bosszút álltam. A szomszédos teremben a lányok irigykedve nézik a jelenetet, átmegyek hozzájuk, és velük is rendezünk egy versenyt. Az ebédhez közeledve Dóri, a középső csoport tanárnője megkér, hogy menjek el kocsival a közeli pizzázóba, már leadta a rendelést, tizenkét pizza, csak el kéne hozni. Leengedett ablakokkal, vidáman megyek a pizzázóba, persze helyet sehol sem találok, csak valami kis félreeső részt, leparkolok a tilosba, kiteszem a vészvillogót, hátha nem büntetnek addig a pár percig. Beérve a pizzázóba egy mosolygós hölgy elkezdi felpakolni a tizenkét pizzát, mire az utolsót is odaadja, nem látok semmit. Lassan manőverezek ezzel a „pizzai” ferdetoronnyal a kezemben, miközben egyszerre sietek is, hiszen még mindig tilosban állok. A járdánál piros a lámpa, egy gyönyörű szőke, kék szemű lány lép oda hozzám. Elejtettél valamit, mondja. A számla az, nyújtja felém, ekkor úgy nézek rá, hogy szavak nélkül is érti, nem tudom elvenni tőle, nincs

szabad kezem. Megkérem, hogy gyűrje be a zsebembe. Nézzük egymást, aztán azon gondolkozok, hogy nem hiszem el, hogy pont akkor kell életem szerelmével találkoznom, amikor tizenkét pizzával a kezemben rohanok. Megkérdezi, kell-e segítség? Aztán elképzelem, hogy a kocsiig együtt visszük a pizzákat, lassított felvétel, romi zene, a végén csók, de sajnos most nincs időm udvarolni, dolgoznom kell, úgyhogy visszautasítom kedvesen. Hova viszem, kérdezi, mondom, hétvégi iskolában tanítok, a gyerekeknek lesz. Azt mondja, nagyon kedves vagyok. Látom, hogy folytatná a beszélgetést, de zöldre vált a lámpa. Elköszönök ettől a csodaszép lánytól, akit valószínűleg soha többé nem fogok látni, magam után pedig csak a friss pizza illata marad. Nem büntettek meg, hip-hop vissza is érek az iskolába, a gyerekek, ezek a kiscápák pedig rárepülnek a pizzahalomra. Nehezemre esik felnőttként viselkednem, ugyanis pizzarajongó vagyok, most viszont türelmesen várok, reménykedve abban, hogy nekem is hagynak valamit. Végül 6-7 szelet nekem is jut. Délután a Pál utcai fiúk üveggolyós jelenetét próbálgatjuk. Először megtanulunk gojszlizni, a gyerekek teljesen beindulnak a játéktól, az idő pedig csak úgy repül. A nap végén befekszem a pályára, mondom a gyerekeknek, ha valaki engem eltalál, vége a játéknak, ez a nehezítés. Persze, hogy mindegyikőjük eltalál. Nagyot nevetünk, búcsúzás, pakolás, aztán hirtelen nagy csend lesz az iskolaudvaron. Nézem az üres pizzás dobozokat és azon gondolkozom, hogy mennyire várom júniust, hogy újra találkozzak ezekkel a csodás kisemberekkel.

Darvasi Áron