Végh Paula néni története

1957 január 7-én jöttem ki.

Németországból egyszerre négy vagy öt repülő jött magyarokkal, sokan elmentek Dunedinbe, Wellingtonba, de én maradtam a táborban, Aucklandben. Pénteken érkeztünk, hétfőn már dolgoztam. Az első munkám a Station Hotelben volt, az Albert Parkban laktak a dolgozók. Cselédlány voltam, illetve maid (szoba takarító). Utána jött egy új főnök, és mivel nem beszéltem angolul, ezért a wc takarítást bízták rám, nagyon rosszul esett.

Auckland 1957

Volt két Erzsi néni, akik kórházban takarítottak, ahol öreg emberek voltak. Tudták, hogy nagyon boldogtalan voltam, mert nem tudtam beszélni és nem ismerek senkit, ezért segítettek ott a kórházban munkát találni. A koraszülött osztályra tettek, nagyon szerettem. Inkubátorban voltak a babák. Egyszer az egyik babának kiesett a lélegeztető a szájából, már majdnem fekete volt, gyorsan hívtam a nővért és sikerült a babát megmenteni.


Voltam Chef is egy étteremben a Victoria es Queen street sarkán egy jugoszláv vendéglőben, dolgoztam a Hungáriában es a Palacsintában is, ezek magyar éttermek voltak. A Hungáriában mindenkin piros ruha volt es buggyos ujjú fehér blúz és silver service volt, mint a filmekben, tálcáról porciózták ki a pincérek az adagokat. Nagyon elegáns volt és magyarok voltak a konyhában és magyarok szolgáltak ki is. Hozták a kuncsaftok az italt, és az asztal alatt adták.


Nagyon jó életem volt, annyira nagyon jó életem volt. Varrtam cipőfelsőrészt, dolgoztam milk barban esténként, péntek-szombat-vasárnap pedig a Palacsintában, egyszerre három munkám volt! Viszont így volt pénzem, tudtam fodrászhoz járni, hogy szőkítsem a hajam, a legjobb áruházakban vásároltam, mint a Smith & Coughey. Gyűrűt és ékszert vettem magamnak, enni nem ettem sokat, de a munkahelyen majdnem mindig kaptam ennivalót.


Nagyon tiszta lelkű lány voltam, és bántott, hogy emiatt megszóltak, de most már megmondanám nekik, aztán alászolgája.


Wellingtonban ismertem meg a férjem, összeházasodtunk, és 46 évig veszekedtünk. Már 10 éve nem él a férjem, bár veszekedhetnénk még…! Nagyon jó ember volt, mindenki szerette.


Lejegyezte: Végh Barbara

Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjas

17 views