Utazás a népmesék földjére

A népmesék utazásra hívnak. A legkisebb királykisasszony, a király fiai, a szegénylegény felkerekedik és elindul, mert úgy tudunk meg többet magunkról és a világról, úgy szerezhetünk új tapasztalatokat, úgy találhatjuk meg, amit keresünk, vagy úgy jöhetünk rá, hogy mit is keresünk valójában, mit érdemes keresni, ha elindulunk. Aztán a hosszú, viszontagságos, izgalmas, új élményekkel, kihívásokkal, nehézségekkel teli út végén a főhős vagy hazatér, oda, ahonnan elindult, de felvértezve az utazás tapasztalataival, vagy megtalálja azt a helyet, másik országot, másik királyságot, ahol boldogabb, teljesebb életet élhet, mint ahonnan elindult.

Számomra, a világ másik végén élő magyar számára ez az egyik nagyon fontos kapcsolódási pont a népmesékkel, ezért is jelentenek különösen sokat, mert arról (is) mesélnek, hogy az út, az úton levés mennyire fontos. Annak minden nehézségével, váratlan fordulatával, a mellénk szegődő néha furcsa vagy ijesztő útitársakkal, akik velünk tartanak egy hosszabb-rövidebb darabon. Akiknek mi segítünk egy nehéz helyzetben, és a legváratlanabb pillanatokban viszonozzák azt.

Nagyon sokféle közelítés, értelmezés született a népmesékkel kapcsolatban, számomra az egyik legfontosabb és legizgalmasabb az, amely szerint az utazás egy belső út, és a mese minden szereplője valójában bennünk él.

Az égig érő paszuly

A hosszú és viszontagságos küzdelem leginkább belső démonokkal, félelmekkel, traumákkal való megküzdés, a saját belső világ megtisztítása és új egyensúly teremtése. Mindenki, aki a segítségünkre siet az úton, a saját belső erőforrásaink, amelyeket meg kell tanulnunk táplálni és erősíteni ahhoz, hogy a későbbi, nagyobb kihívások során valójában számítani tudjunk rájuk.


A legtöbb mese egyszerre képes hatni több szinten, egyszerre szólítja meg ezt a belső világot és adhat útmutatást külső nehézségekkel való megküzdéshez is. Ahogy a mese, amit választottam a cikk mellé, A csudaerejű sár, számomra egyszerre “működött” több szinten is.


Utunk során általában eljutunk a legmélyebbre, eltévedünk a sűrű, sötét erdőben, lezuhanunk a pokol legmélyebb bugyrába, vagy éppen megvakítva és cserbenhagyva beleesünk egy sárral teli kútba. És aztán éppen ez a ragacsos sár lesz az, ami elindítja a változást, ami visszaadja a szemünk világát, és még többet is megtanít látni, mint előtte láttunk: lehetőséget ad arra, hogy másképpen viszonyuljunk saját adottságainkhoz vagy éppen a körülöttünk lévőkhöz, észrevegyünk olyan apró, látszólag jelentéktelen dolgokat magunk körül, mint egy sérült méhecske, amelynek később az életünket köszönhetjük.


Néha ez az utazás nagyon nehéz és fájdalmas, akár kegyetlen, és pontosan megvilágítja, hogy mik a felesleges dolgok az életben, hogy kiktől vagy miktől kell megszabadulni ahhoz, hogy megnyíljon előttünk egy új élet lehetősége. Számomra a farkasok a mesében csodálatosan megmutatják, milyen érzés az, amikor magunk is félünk a saját erőnktől, képességeinktől, és nem akarjuk táplálni, nem akarjuk szabadjára engedni, mert még elpusztít, ahogy a királyfi is hezitál, hogy meggyógyítsa-e a farkast. Ám a mese végén, az út végén éppen ez a magabiztos és kemény belső erő lesz az, ami megmenti az életét, és ami végül megtisztítja minden feleslegestől és gonosztól, és lehetővé teszi, hogy valóban boldog leszen. A farkasok pusztítása első hallásra vagy olvasásra elég kegyetlennek tűnhet, én azonban hiszek benne, hogy néha hatalmas szükség van egy könyörtelen tisztító tűzre, ami megszabadít mindentől, ami felesleges, ami ártalmas, és helyet és lehetőséget teremt egy új egyensúlyra, egy új békére; akár a belső világunkban, akár abban, ami körülvesz minket az életben.

Kicsit hasonlóan születtek a népmesék is, így kristályosodtak mai formájukra, újra és újra és újra elmesélve, megtisztítva a tisztító tűzben, darabokra tépve a farkasok által, és újra összerakva: megtartva, ami lényeges, és kitakarítva, átalakítva, ami nem. A népmese élő műfaj: élőszóval mesélve működik a legjobban, fejből mondva, csukott szemmel hallgatva. Hagyni magunkat, hogy elképzeljük, belső képeken, belső moziban megelevenítsük, amit hallunk. A tábortűz körül ülve, kukoricát morzsolva hallgatni az összegyűjtött és kikristályosított bölcsességet, megküzdési stratégiákat, életvezetési tanácsokat, és megtartani belőle, ami éppen fontos, ami éppen hasznos. Némelyik mese pont nem nekünk szól, nincs benne semmi, ami ma éppen megszólít, mert más problémákra, más helyzetekre, vagy más embereknek kínál megoldásokat. És van, ami nagyon-nagyon betalál, pont a szívünk közepébe, mert a sár vagy a farkas, vagy a hétfejű sárkány, vagy a kacsalábon forgó palota valami olyat jelent, amit akkor, abban a helyzetben nagyon-nagyon kellett hallanunk. És csak ülünk a kandalló mellett egy párnán, és megállíthatatlanul folyik a könny az arcunkon, mert olyan, mintha az a legkisebb királykisasszony pontosan a mi életünket élné, a mi csatáinkat vívná, és fájdalmasan világossá válik, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy kikeveredjen a sűrű sötét erdőből. Ez a kegyelmi pillanat ritka, de a legtöbb mese, amit szerencsém volt jó mesemondótól hallani, bőven hagyott gondolkodni valót, adott új nézőpontot.


Ha kellő nyitottsággal, nyitott szívvel és elmével hallgatjuk a mesét, nem gondoljuk róla, hogy az csak gyerekeknek szól, csak nekik lehet érdekes, nagyon sok gondolkodni valóval, nagyon sok új perspektívával térhetünk haza a mesehallgatásból, és folytathatjuk az utunkat.

Szabadi Zsuzsa


(Szabadi Zsuzsa magyar és drámapedagógia szakos tanárként végzett Magyarországon. Mielőtt külföldre költözött, egy mesepedagógiával (is) foglalkozó alapítványnál dolgozott, melynek kapcsán rendszeresen mesélt táborokban, főként gyermekotthonban élő gyerekeknek. Új-Zéland előtt három évet élt Írországban, ahol volt szerencséje egy kicsit megismerkedni az ottani fantasztikus mesevilággal. Még csak rövid ideje, kb. 5 hónapja él Új-Zélandon, de nagyon várja, hogy felfedezze az itteni folklórt is.)



Aki szeretne jobban elmélyedni a népmesék világában, különféle izgalmas, kortárs megközelítéseket megismerni, többek közt az alábbi oldalakon keresgélhet:


Zalka Csenge Virág mesemodó, mesekutató blogja

TEDxYouth Talk a népmeséről: link

Élőszavas mesék: link1, link2

Mesepedagógia, Bajzáth Mária mesepedagógus honlapja

Erdélyi János gyűjtése

Benedek Elek: Többsincs királyfi és más mesék: link

Benedek Elek: Ezüst Mesekönyv, a világ legszebb meséi: link

A mesemondó szikla: link

Élőszavas, zenés mesemondás egy ír mesemondó csapat jóvoltából: link

Podcastjuk, mesékkel: link

0 views