KILENC MAGYAR ZÁSZLÓ

Amikor az ember egy olyan lehetőséget kap, hogy egy ösztöndíj keretén belül kilenc hónapig tartózkodhat Új-Zélandon a saját hazáját képviselve, akkor sok minden végig fut az agyán. Elgondolkozik azon, hogy mit is jelent pontosan magyarnak lenni. Mitől vagyok én magyar? Talán kicsit olyan ez, mint az istenhit, hogy ez egy út, egy keresési folyamat. És akkor azon kezdtem el gondolkozni, hogyan lehetne ezt a magyarságtudatot úgy átadni, hogy az különleges és egyedi legyen. Hogyan lehetne úgy beleszőni kishazánkat ebbe a kultúrába, hogy az ne legyen tolakodó, mégis részévé váljon. Jelen legyen, de közben mégis rejtve maradjon. Ott ültem a Hagyományok Házában a magyarországi felkészítő programszakasz második napján és egyszer csak a fejembe ötlött: kihozok magammal Aucklandbe kilenc kicsi magyar zászlót, amelyet a kilenc hónapos itt tartózkodásom alatt – havonta egy darabot – elrejtek szerteszét Új-Zélandon. Az eldugott helyszínek nagy részét már kitaláltam, de adtam magamnak lehetőséget az improvizálásra is, hiszen út közben biztosan megannyi impulzus fog érni. Olyan helyeken szeretném elrejteni ezeket a kicsi magyar zászlókat, amelyektől – ott, abban a pillanatban – megdobban a szív. Így egy picinyke Magyarország ott marad majd, ki tudja meddig, talán örökre, így válva Új-Zéland részévé, láthatóan, s mégis láthatatlanul.

Hamarosan jelentkezem az első helyszínről!

Darvasi Áron