KCSP ÖSZTÖNDÍJASOK ÉLMÉNYEI WELLINGTONBAN

Wellingtonba utaztunk, hogy ugyan kicsit később, de méltó módon megünnepeljük az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékét. Az esemény nemcsak a megemlékezésről szólt, hanem a Magyar Millennium Parkban sor került két díszkő letételére is. Pénteken hajnalban indult a gépünk, így már reggel 9-kor a fővárosban voltunk. Szentirmay Klára, korábbi tiszteletbeli főkonzul lelkesen vezetett végig minket Wellington legfőbb nevezetességein, majd eljutottunk a Magyar Millennium Parkba. Mielőtt ideutaztunk, nem tudtuk, hogy mire számítsunk, hiszen nehezen

elképzelhető volt, milyen is lehet egy ilyen magyar emlékhely a világ hazánktól távoli pontján. A Magyar Millennium Projektet még Klári édesapja, Új-Zéland első tiszteletbeli főkonzulja, Szentirmay Pál (1928-2002) indította 1998-ban; a parkot végül 2003. augusztus 20-án avatták fel. A hatalmas székelykapu, az emlékpadok és a kopjafa középen mind azt üzenték, hogy a magyarság itt is jelen van. Csodálatos volt látni, hogy a hazánktól talán legmesszebbi fővárosban is létezik egy hely, amely a magyar identitást és kultúrát őrzi. Miután elfoglaltuk a szállást, még jutott időnk arra, hogy felfedezzük a várost. Megmásztuk a 643 méter magas Mount Victoria dombot, amely 360 fokos rálátást nyújt a városra. Ezután utunk a Te Papa múzeumba vezetett, a nap végét pedig egy helyi rögbi meccs megnézésével zártuk.

Szombaton, az ünnepség napján sok magyar gyűlt össze a Magyar Millennium Parkban, ahol Klára beszédet, Pintér Gábor érsek, a Vatikan Új-Zélandra akkreditált pápai nunciusa imát mondott, Áron pedig Juhász Gyula? Március

idusára című versét szavalta el. A közösség két újabb emléktéglájának felavatására is ekkor került sor. A megemlékezés után az Anzil nevű rendezvényhelyszínre látogattunk, amely régen magyar étteremként működött. Áron házigazdaként gondoskodott a program menetéről. Egy játékos kvízt is tartottunk, ahol a résztvevők próbára tehették Magyarországgal kapcsolatos tudásukat. Néhány kérdés bizony fejtörőnek bizonyult, de amikor a Malév nevét kellett

kitalálni, mindenki együtt kiáltotta be a helyes választ. A napot Fanni egy fergeteges táncházzal zárta, ahol gyerekek

és felnőttek is egyaránt bekapcsolódtak a mulatságba. Vasárnap aztán lehetőségünk nyílt arra, hogy Wellington környékét is felfedezzük. A helyi közösség tagjai, Bushnell Györgyi és férje nagyvonalúan elkísértek minket a túrára. A

7.4 km hosszú Red Rocks parti sétát hatalmas szélben tettük meg, remélve, hogy látunk fókákat. Már-már feladtuk, hiszen jelenleg még nincsen szezon, végül szerencsénkre elénk tárult két, a sziklán sütkérező fóka. Ezután Györgyi

vacsorára invitált magukhoz, ahol kerti grillezés vette kezdetét: volt steak, karaj, sült kukorica és persze a karaoke sem maradhatott el. Hangosan szólt Fenyő Miklós, a Quimby és a Republic. Nem is záródhatott volna tökéletesebben ez az amúgy is tökéletes hétvége. Reméljük, még lesz lehetőségünk visszajönni!

Csényi Fanni és Darvasi Áron, KCSP ösztöndíjasok