Marci és Matyi
Marci magára csavar egy sárga takarót:
„Nézd, anyuci, napocskába öltöztem!”
Marci felbosszantott valamivel, nagy vihar keveredett köztünk. Majd kis idő után békülni támadt kedve, és odajött hozzám:
„Anyuci, jó kisfiú leszek. Többet nem kapcsolom be magamtól apuci számítógépét, nem dobom le a lázmérőt a földre - itt már kezdtem megenyhülni - csak egy kis vizet töltök az áramba, jó?”
Fekszünk este az ágyon: Matyi, én, Marci. Erre Marci:
„Anyuci, most nekifutásból rád fogok ugrani, jó?
Én jó ijedt képet vághattam, mert Marci odajött hozzám, megborzolta a hajamat, és nyugtatólag így szólt:
„Csak vicceltem, te kis laposfejű!”
Matyi ünnepi ruhába öltözve áll a tükör előtt. Szerényen megjegyzi:
„Hát, csodaszép vagyok!”
Matyit rajtakapom, hogy vacsora előtt gumicukrot akar enni. Rászólok, nehogy megegye. Teszek-veszek, egyszer csak azt látom, hogy Matyi betömte a szájába a gumicukrot. Jól leszidom:
„Előbb megígérted, hogy nem eszed meg a cukrot, most mégis befaltad. Nagyon szomorú vagyok!”
Egy idő után odasompolyog hozzám:
„Anyuci, bocsánat, hogy előbb hazudtam!”
„Nem teszel többet ilyet, igaz?”
„Hát....majd meglátjuk!”
Dóri
Énekelünk, táncolunk, Dóri megüt egy különösen fals hangot:
„auuu nem vagyok jó hangszóró.”
Comentários